Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)

Füvessy Anikó: Átmentett hagyomány a Közép-Tiszavidék népi iparművészetében

Luka Lajos rendelkezik. A csuhéfonók közül a hagyományokhoz leginkább a karcagi születésű Jenéi Károlyné csuhéfonó ragaszkodik, aki a tradíciókat a mai használati tárgyakra is át tudta vinni. A kunhegyesi Ulicsni Árpádné a népi iparművészet határeseteként csuhé figurákat készít, mely a korábbi népélet egyes jeleneteit is megeleveníti. Törökszentmiklóson működik 1995 óta az Országos Szalmafonók Baráti Köre, tevékenységüket a művelődési ház fogja össze. A millennium jegyében több országos jelentőségű pályázatot hirdettek meg, s a beérkezett munkákból nívós kiállítást rendeztek. A Baráti Körnek több megyei tagja is van (Öcsödről a szakoktatást is végző Bencsik Márta, Tiszafüredről két tehetséges óvónő: Pótyé Kaszás Magdolna és Bodó Katalin). A nagy múltú karcagi mézeskalácsos ságot próbálja Andrásiné Peszegh Ágnes úgy feléleszteni, hogy színvilágát és motívumait napjaink ízléséhez formálja. Ha röviden összegezni akarjuk a Közép-Tiszavidék mai népi iparművészetét, elmondhatjuk, hogy legmaradandóbbat és művészileg is a legértékesebbet a fazekasság és a hímzés terén hozta létre. Régiónkban a népművészet virágkorában a szűcs- és szűrmesterség mellett ez volt a két legismertebb mesterség és specialitás. Munkáikat a hagyománytisztelet jellemzi, de nyitottak más központok és a népművészet kialakulását megelőző időszak forma- és motívumkincsére is. A népi iparművészek új nemzedéke már tudatosan készül népi iparművésszé válni, komoly kutatómunkával és főiskolai, egyetemi végzettséggel alakítja - sokszor teljesen más térség hagyományait felhasználva - művészi arculatát. így aztán nem csodálkozhatunk, ha pitykekészítők, gyöngyfűzők, népi varrók, kékfestők és szövők is egyre nagyobb számban jelennek meg a Közép-Tiszavidélk népi iparművészeti piacán. 412