Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)
Takács Miklós–Vaday Andrea: Avar edényégető kemencék Kompolton
Időrendi kérdések Fentebb, a tipológiai fejtegetések bevezető gondolataként már hangsúlyoztuk azt, hogy a két feldolgozott kemence edényanyaga szerves része a kompolti lelőhely koraközépkori településének, valamennyi tipológiai jellemzőjével ahhoz kapcsolódik, így a 296. és 297. objektum időrendjét is akkor tudjuk pontosan felmérni, ha azt a lelőhely egészének a kontextusában értékeljük. Már a megelőző feltárás során is sikerült egyértelműen tisztázni azt, hogy a Kompolt - Kistéri tanyai koraközépkori telepet az avarkor második szakaszába, illetve az avar hatalom összeomlása utáni évszázadra keltezhető. Ugyanezen eredményt hozta a telepfeltárás kútjainak a feldolgozása 94 , valamint a kompolti kerámia feldolgozásának a célzatával, Rózsa Zoltán által írott szakdolgozat is. A kerámia elemzése mellett ezen időrendre utal az itt lelt kisgömbcsüngős fülbevaló is 95 . Azaz, már a kompolti lelőhely monografikus feldolgozásának a megkezdése előtt is meglehetősen biztosnak tűnt az, hogy a vizsgált település - az abszolút kronológia évszámait alkalmazva a 7. század II. felétől, a 9. századig tartó időszakba tehető. A részletes anyagfelvétel e megállapítást csak megerősíteni tudta. A kompolti lelőhely egészének a kerámiájára számos olyan tipológiai jegy jellemző, amely minden kétségen felül avar kori. Egy-egy kiragadott példaként ilyenek a kézzel formált és ujjbenyomkodással tagolt fazékperemek, a kézi korongon formált magas, hordószerű, hullámvonal-kötegekkel, illetve hullámvonal- és egyenesvonal-köteg váltakozásával díszített fazekak. Egy további, szintén e korra jellemző tipológiai jegy a perem belső ívének díszítése, egyenes-vagy hullámvonal-kötegekkel. Megjegyzendő, hogy a három edény-, illetve díszítéstípus közül az első, a kézzel formált, ujjbenyomkodásokkal, vagy bevagdosásokkal tagolt fazék jellemző csak és kizárólag az avar korra. A magas, hordószerű fazék, illetve a perem belső ívén körbe futó, bekarcolt minta ugyanis fellelhető még a 10-11. századi leletkörnyezetben is, igaz már csak meglehetősen ritkán. A lelőhely kerámiájának tipokronológai jellegzetességei egy sajátos kettőségre utalnak. Arra, hogy miközben az alsó időhatár meglehetősen élesnek tűnik, és semmiképp sem tehető a 7. század közepénél, azaz a középavar kor kezdeténél előbbre, a felső időhatár kissé „lebeg". Az alsó időhatár éles megvonását segíti pl. az, hogy a feltárt objektumok leletei közül hiányoznak, a csak és kizárólag a korai avar korra jellemző csücskös, a négyzetes peremű, illetve fülekkel ellátott, kézzel formált edények, vagy a Duna-Tisza-közi, sárgásvörös edények darabjai 96 . Viszont számos tipokronológiai sajátság - így többek között a 296. és 297. 94 VADAY Andrea 1999a. 93-135. 95 VADAY Andrea 1999a. 9. kép. 96 VIDA Tivadar 1999. 83-88, 129-137. 40
