Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)
Takács Miklós–Vaday Andrea: Avar edényégető kemencék Kompolton
objektum kézi korongolt fazekainál már felsorolt négy, ritkább jellegzetesség alapján is - joggal számolhatunk azzal, hogy a Kompolt - Kistéri-tanyai település hosszú évtizedekkel túlélte az Avar Kaganátus bukását. A fentebb felsorolt négy sajátság, azaz a fazekak egy részének díszítetlensége, a nagy közökkel bekarcolt egyszeres, egyenes vonal, az egyenes vonal-köteg túlsúlya, illetve a perembelsőre karcolt minták szinte teljes hiánya mind arra utal, hogy a két égetőkemence a Kompolt - kistéri tanyai avar település kései leletegyüttesei közé tartozik. Tudománytörténeti okok miatt a négy érv közül kettőről is szólni kell. Egyrészt, a kései keltezésnek nem mondhat ellent az, hogy a Tiszántúl középső részének a 9. századi leletanyagában 97 meghatározó szerepet játszik a kézzel formált edénymüvesség. A kézzel, illetve kézikorongon formált edények közti részarány ui. nemcsak régióként, hanem sokszor lelőhelyenként is más és más. Viszont, amint erre a közelmúltban Tomka Péter is utalt 98 , az avar korban a kerámiamuvesség „fejlődése" nagy általánosságban a kézzel formáittói halad a korong mind tömegesebb használata felé. Másrészt, nem tekinthető a kései keltezés ellen szóló érvnek a perem belső felületének a díszítetlensége. Annak ellenére sem, hogy 1966-ban Szabó János Győző éppen e díszítmény miatt keltezte a 9. századra az egyik dormándi edényt 99 . Garam Éva 100 , illetve az érvelését újabb adatokkal bővítő Tomka Péter 101 ui. azt bizonyította, hogy a perem belső felületén körbefutó bekarcolt vonalak számos 8. századi sír edényén is előfordulnak. Végezetül, meg kell jegyezni, hogy a kompolti kerámia egy részének a 9. századi keltezését már rögzítette szakdolgozatában Rózsa Zoltán, részint a felsoroltakkal azonos érvek, azaz a díszítetlen perembelső, a karcolt dísz dominálása illetve a lecseppenő végű, elkeskenyedő végű peremek (azaz az aláhornyolt kivitelezésű pereméi) alapján. Egy ponton véljük csak úgy, hogy az általa megfogalmazottaknál kicsit nagyobb óvatosság ajánlott, legalábbis a kutatás jelen fázisában. Rózsa Zoltán felfogása szerint a településen belül elkülöníthető három kronológiai fázis közül kettő 9. századi, és ennek következtében a harmadik fázis kifejezetten a 9. század középső és kései fázisára keltezhető. A magunk részéről a vázolt felfogást a kerámia tipológiai osztályozása tekintetében elfogadjuk, sőt Rózsa Zoltán kronológiai fejtegetéseit sem utasítjuk el, csak kicsit nagyobb óvatosságot tartunk ajánlatosnak. Azaz, nézetünk szerint a három fázis abszolút időhatárainak a kijelölése, az adatbázis jellegéhez képest, túlontúl határozott. így a 296. és 297. objektumot a 9. századra keltezzük, pontosabb időhatárok megjelölése nélkül. 97 Két kiragadott példaként lásd: SZŐKE Béla Miklós 1980. 182-188; HEROLD Hajnalka 2004. 98 TOMKA Péter 1998. 47. 99 SZABÓ János Gyozo 1966. 50. 100 GARAM Éva 1981. 141. 101 TOMKA Péter 1998. 47. 41
