Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)

Füvessy Anikó: Átmentett hagyomány a Közép-Tiszavidék népi iparművészetében

Füvessy Anikó ÁTMENTETT HAGYOMÁNY A KÖZÉP-TISZAVIDÉK NÉPI IPARMŰVÉSZETÉBEN A Közép-Tiszavidék gazdag népművészeti hagyományokkal rendelkezik. A néprajz klasszikusai - élükön a nagykunsági származású Györffy Istvánnal - archaikus vonásokat őrző tárgyalkotó népművészetére már igen korán felfigyeltek. Érdeklődésük részben tárgyvásárlásokban, részben megjelent tanulmányokban és könyvekben is megnyilvánult. Györffy István ösztönzésére az 1930-as években ezeket az értékeket - pl.: kunsági szőr-, szűr- és kunsági, jászsági szűcshímzések szélesebb rétegekkel, köztük hímzésoktató pedagógusokkal is megismertették. A Néprajzi Múzeum mellett a térség olyan nagyobb múltú múzeumaiba, ahol néprajzi gyűjtőmunka is folyt, már nagyon korán, a 20. század elején komoly népművészeti értéket felmutató együttesek kerültek be. Debrecen a Déri Gyűjteménnyel, mások, köztük az egri múzeum az 1950-es évek államosított műgyűjteményeivel, majd szervezett tárgyvásárlásokkal jelentősen gazdagították a közép-tiszai népművészeti anyagot. A régió népművészete a jelesebb magángyűjtők figyelmét sem kerülte el. Volt, aki kerámiáit, bútorait (Kundt, Kun, Than-Gosztonyi, Bozsó), volt, aki emellett szőtteseit, hímzéseit (Holló) is lelkesen gyűjtötte. Hódoltságkori motívumokat átmentő ólomvázas kerámia hagyományai (Tiszafüred, Mezőcsát) Viski Károly, Domanovszky György, Kresz Mária, s mai kerámiakutatók vizsgálatai alapján széles körben ismertek. Györffy István, Kresz Mária, majd Dorogi Márton a szűcs- és szűrhímzések kialakulását és fejlődését dolgozták fel. A szőrhímzésről a tudományos feldolgozások mellett mintakönyv jelent meg. Csilléry Klára - sajnos csak érintőleg, de - hasznos adalékokat szolgáltatott a festett asztalosbútorok stílusváltozásáról. Barokk és klasszicista vonásokat őrző népi építészetéről Vargha László, Bakó Ferenc mellett több jeles építészkutató számolt be. A térség gazdag tárgyalkotó népművészete a 20. század közepére közismert volt. Az 1950-es évek elején a népi iparművészet megfogalmazói a Közép-Tiszavidék népművészetének kiemelt ágait - fazekasság, hímzés azonnal felkarolták, s a még élő szakavatott alkotókat szövetkezetekbe egyesítették, és művészi tanácsokkal támogatták. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 2004. 407