Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)

Fejős Zoltán: Hagyományemlék?

vagy művészi viszonyok ismeretére. Különösen a helyi stílusok, tradíciók terén jobbára tájékozatlan idegen számára lesz a „hagyomány", az „örökség" olyan sajátos hívószó, mellyel saját mindennapi életét szembeállíthatja. A könnyebb érthetőséget az egyszerűsítés és az egyértelműség hangsúlyozása szolgálja. Az eszköz sorozatszerűség, mely megkönnyíti és felerősíti a kulturális kifejezésformák „határátlépési" képességét. Ez magyarázza, hogy a turistaművészet piacán miért van nagyobb sikere mindannak, amit a vásárló az elterjedt típusok, klisék révén esetleg előzetesen már ismer s így elvár, mint az ettől eltérő, s ily módon bizonytalanságot keltő formáknak, netán művészi újításoknak. Talán mindenki érzi, milyen mély, szinte feloldhatatlan ellentmondásról van itt szó. Hangsúlyozni kell, hogy a turistaművészet alakulása és a turisztikai piacra termelő alkotók tanulmányozása más probléma, mint a turisztikai helyzetek, folyamatok adminisztratív szabályozásának, hatósági kontrolljának a kérdése. Úgy vélem, a kettőt nem egybemosni kell, mint ahogy ez a mindennapi vitákban gyakran megesik, hanem világosan megkülönböztetni. A turizmus és benne a turistaművészet mechanizmusainak megismerése helyett nem sok eredménnyel kecsegtet a tiltások, védjegyek bevezetése, zsűrik s hasonlók egyszerű felállítása. A valós folyamatok elemzéséhez viszont némi szellemi nyitásra is szükség lenne. Végül, konkrét példaként Szlovéniára hivatkozom. Mint másutt, itt is sokféle megoldás ismert a turizmus tárgyi igényeinek - mohóságának? - kielégítésére. Elsősorban azok a kísérletek érdemelnek figyelmet, melyek a folyamat kontrollját, szabályozását az alkotói kreativitás lehetőségeivel igyekeznek összhangba hozni. Az emléktárgyak előállításának, forgalmazásának különféle szintjei vannak, s ezek mindegyikén arra törekszenek, hogy a hagyományos művészetek, a kézművesség felhasználásában új stratégiákat alakítsanak ki. A törekvések - megfelelő előzmények után - ma, a kulturális turizmus és a vásárlóerő növekedése miatt itt is rendkívül aktuálisak. Állami szinten évente versenyt rendeznek új, az ország arculatát, értékeit kifejező emléktárgyak tervezésére, amin a népi kultúra emlékeiből merítő alkotók is részt vesznek. Emellett vannak regionális és helyi, így városi, önkormányzati szinten kialakított elképzelések is. Ezekben, úgy tűnik, az idegenforgalmi szervek és a múzeumok, a néprajzi szakemberek együttműködése nem alkalmi, hanem következetes törekvés. Az új stratégiák kialakításában Janez Bogataj, a ljubljanai egyetem néprajzi tanszéke vezetője játszik kulcsszerepet. Ót elsősorban a múlt és a jelen tárgyi összekapcsolása foglalkoztatja, amit megalapoz saját kutatói érdeklődése: az ajándékozás és az ajándékok szerepének tanulmányozása is. (Megjelenés előtt áll könyve az ajándékozásról a hagyományos szlovén társadalomban.) Pár éve a ljubljanai városi turisztikai bizottság felkérésére egy szakértői testület alakult, mely Janez Bogataj vezetésével és ismert képzőés iparművészek részvételével arra volt hivatott, hogy a városnak turisztikai emléktárgyakat javasoljon. Ezt a kísérletet azért tartom figyelemre méltónak, mert 402