Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)

Fejős Zoltán: Hagyományemlék?

ebben a városi önkép megfogalmazásának igénye a múlt, a „hagyományok" adaptálhatóságának kérdését vetette fel. Az eredmény ismert, jelenleg 12 tárgy illetve tárgycsoport alkotja a városi idegenforgalmi hivatal védjegyével ellátott szuvenírek körét. Mindegyik újszerű iparművészeti igényű munka, s arra hivatott, hogy a város egyéni arculatát, múltját, hangulatát tárgyilag kifejezze és közvetítse.

10 Az ajánlat forrásai és megoldásai sokfélék. Az alkotók a városi jelképek, hangulatok - a sárkányszobor, a szecessziós épületdíszek, a városi látkép és grafika fölhasználása mellett múzeumi tárgyakból és a hagyományos népi műveltségből merítettek; ez utóbbiba a városi tradíciót is bele értették. Feltűnő, hogy láthatóan kerülni igyekeztek a kimondottan „autentikus népi alkotás" minden tekintetben azaz, anyagban, formában, funkcióban - hű másolatát. Inkább új tárgyakat alkottak, de oly módon, hogy azok hol a technika, hol az anyag, hol a funkció révén kötődnek a „hagyományhoz". Például a mindennapi használatra is alkalmas cseréptál régies égetési technikája, a finom faragású zöldág pedig a húsvéti szokásokra utalva kapcsolódik a letűnt életformákhoz. Kiegészítésként, és részben az új emléktárgyak tudatos kialakításának törekvésével szemben megemlíthető, hogy a Szlovén Néprajzi Múzeum munkatársai egy kiállítás keretében vizsgálták a hagyományos szlovén népi kultúra egyes elemeinek a nemzeti kultúra szimbólumrendszerébe való beépülését. Ok nyolc tárgyféleség ilyen átalakulását követték nyomon, melyek a mai szlovén önkép és etnikus identitás jellemző szimbólumaiként változatos módon használatosak.

11 Ezek között természetesen a turisztikai alkalmazás - tudatos vagy spontán felhasználás egyaránt -jelentős szerepet játszik. Voltaképpen azt is mondhatjuk, hogy ezek a jelképek különféle sorozatai az idegenforgalmi intézményektől függetlenül létező és jellemzően szlovénnek tartott emléktárgyak jelentékeny hányadát adják. Aki felkeresi a szlovén főváros, Ljubljana belvárosi piacát, bőséggel találkozhat például a festett méhkaptár lemezek különféle színvonalon előállított példányainak tucatjaival. Van pár centiméteres apró változat fillérekért, de hozzájuthatunk eredeti méretű, neves alkotók szignált munkáihoz is, melyek már jobban hasonlítanak képzőművészeti alkotásokra, mint a népi kultúra egykori kellékére. Mindezek tömegéhez képest a turisztikai hivatal új emléktárgyai mintha szinte „láthatatlan" kínálatot jelentenének. Nagy kérdés, hogy az új megoldásokat kereső „irányított" emléktárgyalkotás produktumai, vagy a bevett, már nagy sorozatokban elterjedt tárgyféleségek lesznek-e inkább a város és az ország külső megidézésének meghatározó jövőbeli eszközei. A kérdés számunkra is adott, s aligha megkerülhető. 10 A kínálat megtalálható a városi idegenforgalmi hivatal honlapján: www.ljubljana-tourism.si 11 A következő tárgyakról van szó: avba (korona alakú női főkötő), koránt (maszkos alakoskodó), csipke, festett húsvéti tojás, méhkaptár festett deszkaelőlapja, alpesi sítalp, íjas vadcsapda (pelefogásra), trnici nevű sajt és a díszítésére szolgáló faragott faeszköz. A tárgyakat és mai szimbolikus jelentésüket bemutatja a kiállítás leporellója: Between historical 2003. 403