Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)

Bánszky Pál: A hagyomány és korszerűség viszonyának alakulása az utóbbi 50 év tárgyi népművészetében

bői készült játszóterek. Létrejöttek a csapatmunkát fejlesztő alkotóházak (pl.: Velem, Gébárt, Tiszavárkony, Magyarlukafa, Jakabszállás). 1973-tól a tárgyi népművészet országos fórumává vált a három évenként ismétlődő, és az első tíz alkalommal Nyíregyházán, majd Budapesten rendezésre került országos népművészeti kiállítás. Ezidőtájt melyek voltak a legfontosabb szemléleti változások? Mindenekelőtt a természetes anyagok kizárólagosságának és ezzel összefüggésben az anyagszerűség elvének a biztosítása. (Sajnálatos példaként említhetem, hogy a korábban általános gyakorlatként és bár ritkuló mennyiségben, de még ma is nyúlvesszővel font üvegek készültek, s ezeket felváltotta a műanyag és az így készült tárgy helyet kapott megyei néprajzi monográfiában is!) A másik fontos alapelv a hasznosság és szépség egységének a helyreállítása volt. Egy olyan elfogadhatatlan állapot alakult ki, hogy ebben az időszakban már alig készült használati tárgy. Vagy ha egy-egy készült is, a „motívum" volt a legfontosabb kelléke, mintha attól válna valami művészetté. Abban a tekintetben nagy lépést sikerült elérni, hogy fokozatosan felkutattuk a hagyományból a dísztelen, akár „népi dizájnak" is tekinthető vonulatot, amely mindig a funkciót helyezte előtérbe. Szükséges említeni, hogy a hasznos és szép funkciójának káros szétválása és egyoldalúan az esztétikum hagsúlyozása - ha nem is olyan tömeges értékben -, de ma is érvényre jut. Ma talán a legkirívóbb a szalma és a gyékény anyagok népművészeti jellegű hasznosításánál az egyoldalúság, a díszítő, esztétikai funkció hangsúlyozása, s ez leggyakrabban életkép jellegű kompozícióval párosul. Egyesek még a „pásztorlegyezőből" is kicsinyített vitrin-tárgyat készítenek, előszobai díszként bekeretezve használják a kalocsai hímzést stb. Már a 70-es évektől kezdve fontos igényként merült fel az archaikus kultúra mélyebb rétegeinek feltárása és terjesztése. Fügedi Mária néprajzkutató 2000-ben megjelent tanulmányából idézek: „Jelentős eredményként említhetjük azt a feltáró és feldolgozó munkát, mellyel a népművészeti mozgalom ismeretlenebb mintakincseit, a kevésbé frekventált tájak népművészetét is felfedezte, és a maga módján feltárta. Különösen fontos e vonatkozásban a határainkon túli magyar népcsoport népművészeti hagyományainak és jellegzetességeinek feltárása, és felgyűjtése, így pl: a Zobor-vidék, a csángó textilkultúra, a délszláv népművészet műfajainak, vagy ismeretlenebb hímzéseinek a feldolgozása... Szintén említésre érdemesek azok a törekvések és eredmények, melyek révén feledésbe merült technikák, alapanyagok, és tárgycsoportos felé irányult a figyelem. Ilyen a kéregedény, vagy a lószőr fonás elfelejtett hagyománya, de hasonlóan előtérbe került a nemezmunka. "

2 Kikivánkozik belőlem Nagy Mari és Vidák István iparművészek 2 A 2000. évi Élő Népművészet XIII. Országos Népművészeti Kiállítás katalógusának bevezető tanulmányából. 374