Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)
Takács Miklós–Vaday Andrea: Avar edényégető kemencék Kompolton
Gyors korongon formált fazék/kisfazék A két feldolgozott kemence leletanyagában összesen négy olyan töredék volt, amelyek esetében a gyorsan forgó korong használatát jelzik a formázás nyomai. (Ezek a jelek a belső felületen körbefutó, apró bordák, illetve a fazekaskorongról való levágásra utaló talpéi.) E négy fenéktöredék sajnos önmagában nem elég egy tipológiai vizsgálat elvégzéséhez, így csak a töredékek falainak az alapanyagából indulhatunk ki. Mivel e négy töredék anyaga és kiégetése megegyezik a kézi korongon formált edényekével, arra kell következtetnünk, hogy az elemzett négy töredék nem importedény részlete. Azaz, a két kemence leletei alapján bizonyosak lehetünk abban, hogy a kompolti települést ellátó fazekasok közt akadt olyan, aki tisztában volt azzal, hogyan kell egy gyorsan forgó korongon edényt felhúzni. Mivel pedig nemcsak a két kemence betöltésében, hanem a kompolti lelőhely más edénykomplexumaiban is a gyorskorongon formált töredékek száma meglehetősen alacsony, joggal következtethetünk arra, hogy e technológia nem tartozott a helyi fazekasok kedvelt és gyakran alkalmazott műhelyfogások közé. Megjegyzendő, hogy nemcsak a kompolti feltárás más objektumaiban, hanem több további lelőhelyen 48 is kimutathatók gyorskorongon formált edények a 296. és 297. objektumban tapasztaltakhoz hasonlóan alacsony számban. Tál A két feldolgozott leletegyüttesben összesen csak négy töredéket lehetett tálperemként értelmezni (7. kép 1-3, 16. kép 1). E négy edény kidolgozása megegyezik a fazekakéval, illetve kisfazekakéval. Azaz, iszapolásuk a korban átlagos, soványításuk homokkal történt, és kézikorongon formálták őket. Alaki szempontból viszont a négy kézikorongon formált tál három olyan csoportba sorolható, amely számos rokon darabbal rendelkezik az avar-kor más leletegyütteseiben. A csonkakúp alakú, függőlegesen levágott típus (7. kép 1-2) a leggyakoribb, de az ívelt oldalfalú és rövid, kihajló, aláhornyolt peremmel rendelkező formának (7. kép 3) is bőven idézhetők párhuzamai 49 . A viszonylag légritkábbnak azon forma (16. kép 1) tekinthető, amelynek „S"-profilú teste igencsak emlékeztet egy-egy korabeli fazék/kisfazék oldalfalának az ívelésére. Pontosabban e tál „S"-profilja mintegy megismétli a fazékformát, csak magassága jóval kisebb, és ennek következtében falainak állása is sokkal ferdébb. A négy táltöredék közül csak kettőn figyelhető meg bekarcolt dísz. Az egyik csonkakúp alakú tál oldalfalán, egymás alatt kér sorban a lelőhelyen szokványosnak mondható bekarcolt vonalköteg fut körbe. Az „S"-profilú tál oldalfalát ezzel szemben bekarcolt vonalköteg díszíti, 48 Ezek: Gyoma - téglagyár, illetve Lébény - Kaszás-domb: VIDA Tivadar 1996. 329-330. 49 HORVÁTH Tibor 1935. 37. tábla 5, 7; ERDÉLYI István 1958. 45. tábla 7; TOCÍK, Anton 1968. 87. tábla 16; KISS Attila 1977. 91. tábla 4. 32
