Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)
Takács Miklós–Vaday Andrea: Avar edényégető kemencék Kompolton
második, harmadik, illetve negyedik tipológiai jellegzetesség egy-egy olyan „újdonság", amely a 296. és 297. objektum leletanyagában jól dokumentálható, a kompolti lelőhely más edénykomplexumaiban viszont csak igen ritkán. így egyrészt feltűnő az, hogy a 296. és 297. objektumban több esetben is napvilágra kerültek sima, díszítetlen felületű fazekak részletei (5. kép 15, 7. kép 7, 11, 8. kép 21, 11. kép 16, 12. kép 1, 11 stb). Sőt az ide sorolható kerámialeletek között vannak több darabból álló, az edénytest viszonylag nagy részét felölelő példányok is, amelyek esetében kizárható annak a lehetősége, hogy csak a vizsgált edényrészlet töredékessége miatt nem lenne látható a díszítmény. A felsoroltakon túl a két feldolgozott kemence fazekain és kisfazekain körbefutó, bekarcolt díszítmények egy további, a kompolti lelőhelyen csak ritkán adatolható jellegzetessége az egyenes vonal túlsúlya, a hullámvonal-mintával díszített töredékek viszonylag alacsony száma. Az egyenes vonalon belül pedig - a negyedik jellegzetességként feltűnik annak egyszeres, nem fésűszerű eszközzel, hanem egy vékony ággal, vagy tűszerű szerszámmal kivitelezett változata. (Ez utóbbi négy tipológiai sajátságra alább, a két leletegyüttes időrendjének a taglalása során még visszatérünk!) A 296. és 297. objektumban kibontott, kézikorongon formált fazekak/kisfazekak kiégetésének a módja első ránézésre szintén meglehetősen egységesnek tűnhet. A részletesebb vizsgálat azonban ez esetben is a variációs lehetőségek sokaságának a rögzítését jelenti. Igaz e megállapítás annak ellenére is, hogy a feldolgozott töredékek többsége oxidációs égetésű. A két objektum kerámiájának a pontos értékeléséhez azonban állandóan szem előtt kell tartani azt is, hogy az égetési módok e sajátos variabilitása egyáltalán nem korlátozódik a két feldolgozott kemence leletanyagára. Hiszen e változatosság az egész kompolti avar kori edény anyag jellegzetessége. Fentebb a két kemence elemzése során már nagy hangsúllyal utaltunk arra, hogy leletanyaguk nem értelmezhető az utolsó égetés edényagaként. így nem csodálkozhatunk e sajátos gazdagságon. Inkább arra érdemes felfigyelni, hogy a vizsgált két kemence környékén meglévő, de még ki nem bontott, további égetőberendezésekben, az égetési módok milyen sokfélesége kivitelezhető. A Kompolt-Kistéri-tanya lelőhelyének 296. és 297. objektum betöltésében kibontott, kézikorongon formált fazekak tipológiai jellemzői két olyan lelőhelyhez állnak igazán közel, amelyek Kompolt - Kistéri tanyai helyszín közvetlen környezetében találhatók. Ezek Kompolt - Kistér nevű lelőhely 46 , illetve a szomszédos Nagyút határában feltárt telep 47 . Mivel e három lelőhely időrendjének kiderítése azonos nehézségekbe ütközik, a továbbiakban nem fogunk utalni a két szomszéd helyszín kerámiájának az analóg vonásaira. 46 Leletanyagának feldolgozása: VADAY Andrea 1999a. 66-75. tábla 47 VÁRADI Adél 2000. 8-11. kép. 31
