Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)

Takács Miklós–Vaday Andrea: Avar edényégető kemencék Kompolton

forma vonatkozásában kétséges az összes olyan töredék besorolása, ahol a megmaradt részletek alapján nem következtethető ki az egykori edény magassága vagy peremátmérője. Mivel tehát a magasság és a peremátmérő kivételével a fazekak, illetve kisfazekak összes formai jegye azonos variabilitást mutat, felmerülhet azon kérdés is, külön kell-e választani a kettőt. Azaz, másképpen fogalmazva beszélhetünk-e önálló típusként a kisfazékról. A 28. ábrán bemutatott grafikon egyértelműen pozitív válaszra sarkall. A peremátmérőket ábrázoló grafikon kicsúcsosodás előtti mérettartománya lassú emelkedést mutat és eltér a kicsúcsosodás utáni, meredekebb ívű csökkenő tendenciától. A görbe e sajátos ívelése felfogásunk szerint arra utal, hogy a kompolti gölöncsérek a fazék peremének kialakítása során két értékhez igyekeztek közelíteni: a kis fazekak a 10-16 cm közötti mérettartományba sorolhatók, a közepes méretűek 17-29 cm-es tartományba sorolhatók, az ennél nagyobbak pedig a nagy fazekak csoportját alkotják. A fazekak, illetve kisfazekak peremátmérője és magassága között határozott korreláció mutatható ki, nemcsak Kompokon, hanem számos más avar település kerámiájában is, joggal következtethetünk arra, hogy a kompolti fazekasok három alapvető mérethez igyekeztek igazítani fazék formájú edényeik méreteit.

45 Utánko rongolt fazék/kisfazék A két feldolgozott edényegyüttesben összesen csak egy olyan töredék akadt (13. kép 23), amelynek esetében a felületen megfigyelhető nyomok utánkorongolásként értelmezhetők. Azon edénykészítési módra kell gondolnunk, amikor a formázás során a fazekas nem használja ki az alátétlap (vagy egy egyszerű korong?) körbe forgatható voltának a lehetőségét. A kész edény külső felületén viszont oly módon tünteti el az egyenetlenségeket, hogy e lapot körbeforgatva, a mozgó edény testét simítja el. A kompolti 297. objektum betöltésében lelt egyetlen utánkorongolt fazék tipológiai jegyei nem a más kompolti objektumokban kibontott, kézzel formált kerámiához igyekeznek hasonulni, hanem a lelőhely kézikorongolt edényanyagához közelítenek. A korongolt edényekkel való hasonlóságra utal a vizsgált töredék erősen soványított, szemcsés felülete, a perem hajlatának az ívelése, illetve levágott peremszél is. E tipológiai sajátosságok alapján egy olyan fazekasra gyanakodhatunk, aki ugyan ragaszkodott a számára megszokott, korong nélküli edénykészítéshez, kész fazekát viszont már a lassú korongon formázott példányokhoz igyekezett hasonlóvá tenni. 45 Megjegyzendő, hogy e statisztika a kézi korongon formált peremtöredékek arányait tükrözi, mivel a másik három formázási mód esetében a statisztikai vizsgálathoz a 296. és 297. objektum esetében nem állt rendelkezésre kellő számú töredék. A lelőhely számos további leletegyüttesének a feldolgozása alapján azonban joggal állítható az, hogy a megoszlás az összes formázási mód esetében megfigyelhető. 28