Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)

Takács Miklós–Vaday Andrea: Avar edényégető kemencék Kompolton

Lassú korongon formált fazék/kisfazék A két kemencében kibontott edénytöredékek túlnyomó többsége e formai csoportba sorolható. (Ezen edényforma számbeli túlsúlyát jól szemléltetik a fentebb már utalt arányok. Az, hogy a két objektum betöltésébe - az egymástól eltérő perem-, illetve aljformák számba vétele alapján - bekerült, legalább 243 edénydarab közül 233 sorolható a kézikorongon formált fazekak, illetve kisfazekak közé.) A kézi korongon formált fazekak, illetve kisfazekak számbeli túlsúlya a két objektum betöltésben oly nagy, hogy az e kategóriába nem tartozó darabok kivételként is felfoghatók. A kompolti 296. és 297. objektum betöltésében kibontott kézikorongon formált fazék-, illetve kisfazék-töredékek tipológiai jegyeinek jelentős hányada egységesnek mondható. így a formázás előtt anyagukat a kor fogalmai szerint „átlagos" színvonalon iszapoltak, a jobb, illetve rosszabb agyag-előkészítés irányába mutató kivétel csak nagyritkán akadt. Soványítóanyaguk az esetek túlnyomó többségében olyan homok volt, amely némi kavicsot is tartalmazott. Bár ez esetben is kimutatható néhány kivétel, pl. azon töredékek csoportja, amelyben tufaszemcsék is voltak. Az anyag-előkészítéshez hasonlóan a kézikorongon történt formázás is egységes színvonalon - a Kárpát-medencei kései népvándorlás-kor viszonylatában egy jó átlagszínvonalon folyt. Csak ritkán találni olyan formázási nyomokat amelyek az utólagos eldolgozás, simítás elégtelen voltára utalnak. E kategóriába tartoznak pl. azon edényfenekek, ahol az oldalfalak indítását a fazekas utólag késével körbefaragta, és e lefaragási nyomokat nem simogatta el. A formázás eredménye - amennyire azt a leletanyag töredékes állagából meg lehet ítélni - meglehetősen egységes. A perem-, illetve oldaltöredékek túlnyomó többsége egy magas, kissé ível oldalfalú, hordószerű és hangsúlytalan vállrésszel rendelkező fazék, illetve kisfazék részlete. Az egyes részletformák, pl. a vállrészek azonos ívelése alapján e megállapítás akkor is megfogalmazható, ha összesen csak egy kézikorongolt fazék profilját lehetett töredékeiből összeállítani. A kézi korongon formált fazekak/kisfazekak esetében a leletanyag változatos összképét csak a peremformák sokfélesége, illetve a bekarcolt díszítmények variabilitása sugallja. Sőt azt is több töredéken meg lehetett figyelni, hogy az edényt a fazekas oly módon formázta meg, hogy a nyakhajlatban a perem indításának a vonalát jól eldolgozta, mielőtt azon hurkát fölragasztotta volna, amelyből magát a peremrészt kialakította. A két rész összedolgozása mentén pedig ujjbenyomkodások sora figyelhető meg. Egy olyan formázási részlet, amely bizonyos fokig díszítő célzatot is ellátott. A peremek között pedig megtalálható az alig, a közepesen, illetve az erősen kihajló forma is, a peremszél lezárása lehet lekerekedő vagy levágott. A két feldolgozott edényhalmazban gyakori az is, hogy a perem kialakításának utolsó fázisában a pereméi alatti részt aláhornyolták, mintegy megelőlegezve azon technológiát, 29