Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)

Fülöp András: Adatok a siroki vár építéstörténetéhez

pítottuk, hogy az osztófal utólagosan épült a palotaszárny északi és déli falához, ugyanis azoktól elvált, ami egyúttal a boltozatokat is másodlagosnak mutatta. Mind a palotszárny első periódusú falait, mind az osztófalat a vízszintesre levésett sziklafelszínre alapozták rá, csupán a déli körítőfal alatt találtunk egy nagyobb sziklatömböt (8. kép). Elképzelhető, hogy a boltozott teret valamilyen hevenyészett, kelet-nyugati irányú osztófal is tagolta, legalábbis középen egy nagy beásást találtunk,

37 amelytől északra és délre eltérő rétegsor jelentkezett. Az árok déli végében a levésett sziklafelszínen egy laza köves, fölötte sötétszürke agyagos réteg húzódott (mindkettő leletanyag nélküli), ezek fölött egy sárga agyagréteg feküdt, felszínén középkori téglával

38

, mely minden bizonnyal egy korabeli padlóhoz tartozott. A sárga agyagrétegből jellegtelen középkori edénytöredék és egy utólag átfúrt, régi típusú nürnbergi jeton félbetört, szinte teljesen lekopott darabja került elő.

39 A padló nekifutott a déli körítőfalnak, azaz a fallal egyidős, vagy annál későbbi lehet. Mivel az ilyen jetonok hazai használata a későközépkor folyamán végig használatos volt,

40 egyelőre a déli körítőfal koráról is csak annyit tudunk, hogy legkésőbb a 14-15. században már állt. Ezt a padlót csak kis felületen vizsgálhattuk, ugyanis későbbi beásásokkal mind az északi fallal, mind az észak-déli irányú osztófallal való kapcsolatát elpusztították. A nagy beásástól északra (az előbb említett agyagpadló lesüllyesztését követően?) a szikla képezte a padlót egészen a vár 18. századi pusztulásáig. Ezt bizonyítja, hogy a sziklafelszínen közvetlenül rajta feküdt a várfalak nagy köves omladéka, benne 17. századi, vörös festésű vászonedények,

41 valamint fehér anyagú, belül zöld mázas, kívül durván hornyolt, négyzetes tál alakú kályhaszemek töredékeivel.

42 37 Ebből a beásásból az ismert vászonfazekak, számszeríj nyílhegyek és egy egyszerű konzoltöredék mellett török kályhaszem és tányér peremtöredékei kerültek elő. Altalánosságban elmondható, hogy az ásatáson eddig nagyon kevés török kerámia került elő (kiöntőcsöves korsó, talpastál minimális töredékei stb.); a török kerámiára nézve: Ifj. FEHÉR Géza 1972. ; FODOR László-KOZÁK Károly 1970-71. 149-150, 152. 38 Téglaméret: 25x15x4 cm. 39 A meghatározáséit Tóth Csabának tartozom köszönettel. 40 HUSZÁR Lajos 1956. 206. 1158-70. sz. ; uő.: 1966. 14., 15. kép. 41 Azún. vászonedények jellegzetes 17. századi magyar terméknek tekinthetők, készítésüket gömöri fazekasokhoz kötik (vö. KOVÁCS Gyöngyi 1990-91. 171.; uő.: 2002. 249; GERELYES Ibolya 1991. 19/2) A közeli Egerben az ásatok ezt a kerámiatípust szintén 17-18. századi magyar termékként határozták meg, ugyanakkor elképzelhetőnek tartották, hogy a török fennhatóság alatt is folyamatosan dolgoztak Egerben magyar fazekasok (FODOR László-KOZÁK Károly 1970-71. 147-148. 2-6. kép) Megfigyeléseink szerint Sirokon ez a kerámia inkább az utolsó, 18. századi pusztulási omladék jellegzetes kísérőlelete, így az előkerült vászonfazekakat inkább a török távozása utáni időszakra keltezzük, és a források által itt emlegetett hajdúkhoz köthetjük. 42 E kályhaszemtípus keltezése egyelőre tág határok közt mozog. Az Ozorán előkerült - ott szürkéssárga anyagú - belül zöld mázas kályhaszemek (17. típus) valamikor a 16. század közepén kerülhettek szemétre (FELD István-GERELYES Ibolya stb. 1989. 190., 197-198.) Az Egerben előkerült példá142