Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)
Fülöp András: Adatok a siroki vár építéstörténetéhez
A rétegsor érdekessége, hogy vár 18. századi pusztulásának nagy omladékrétegén olyan szürke agyagos köves omladékrétegből feküdt, amelyből 15-16. századi kályhacsempe-töredékek származtak. Az egyik közismert típust a lovagalakos kályha - lábát felemelő griffet ábrázoló - csempéjének töredékei alkotják. A többféle zöld árnyalatú mázzal készült, 15. század második felére-16. század elejére keltezhető csempék 43 díszítései egyes részleteikben elmosódottak így vélhetően másolatok (9/a kép). A másik rekonstruálható típus egy zöld mázas, gyöngysorral díszített, koszorús négyzetes csempe, mely analógiái alapján a 16. század közepére keltezhető. 44 (9/b kép). Ezenkívül további kályhacsempe-töredékeket is ismerünk ebből a rétegből, közülük csupán egy töbé-kevésbé rekonstruálható típus van: egy oszlopok által tartott félköríves nyílással keretezett, dongáshátú csempe. (9/c kép) A nagy számú, 15-16. századi kályhacsempe vélhetően nem érte meg az utolsó pusztulást, így alighanem az egykori boltozatfeltöltésből származnak, így fedhették le a 18. századi nagy köves omladékot, mely nagyrészt a pinceboltozat kőanyagát tartalmazza. Amennyiben így van, a pince utólagos osztófala és boltozata a 16. század közepén-második felében épült, talán épp Országh Kristóf idejében. A déli palotaszárny említett helyiségei feltételezésünk szerint az épület pinceszintjét képezték (ez lehetett az 1687-ben a felsővárban említett pince?), ugyanis nyílások eddigi ismereteink szerint nem nyíltak erről a szintről. Az északról odavezető ajtó egyszerű szárköveit, a bejárat rézsűs káváját az ásatás legvégén, a 12. árokban találtuk meg. Az ajtó még a pincetér feldarabolása előtt keletkezhetett, ugyanis az utólagos osztófal boltvállát a bejárat miatt kissé hátrébbról indították. Az ajtóhoz feltehetően egy lépcső vezetett le - megtaláltuk az ehhez tartozó, észak felé tartó, gádorfalat, mely a palotaszárnytól elvált - de a levezető lépcsőt idő hiányában már nem tárhattuk fel. Ezért egyelőre feltételezés, hogy a panyok korát - külön indoklás nélkül - közlője viszont a 17-18. századra helyezte (KOZÁK Károly 1964. 233-234., 57. kép. Hasonlóan fehér anyagú, ám mázatlan kályhaszemek Sirokon a vár előterében húzott árkokban kifejezetten 17. századi rétegekben jelentkeztek, így elképzelhetőnek tartjuk, hogy a mázas változatok is megérik a 17. századot hasonló korúak. 43 A csempetípus korábbi, 1454-1457 közé leszűkített keltezéséről: HOLL Imre 1958. 264-266., 74-75. uő: 1971. 173-175. 138-140. kép.; uő: 1987-88. 183-198. 192-193., 9. kép.; a kései datálásról: FELD István 1987. 276-280.; KOZÁK Károly 1963. 132-133. 44. kép; uő: 1965. 95-96. 100-101., 1. ábra.; helytelen datálással: CZEGLÉDY Ilona 1988. 34. 44 KALMÁR János 1954. 27., XLVII. tábla; laposabb díszítésű, 16. század eleji változata: 27., XLVI. tábla; többszínmázas változatban: KOZÁK Károly 1963. 119-171. 134. 50. kép; CZEGÉDY Ilona 71. kép jobboldal, felülről a második; összefoglalóan: GYURICZA Anna 1992.17., IV. és 242. rajz.; Ján CHOVANEC-DANKÓ Katalin stb. 1996. 7. Kat. sz. 62.; FODOR László 2001. 67-74. 11. kép. Az idézett analógiáktól eltérően siroki darabok kereteléséből hiányoznak az összemetsződő pácatagozatok. Megjegyezzük, hogy a griffes és a gyöngysoros kályhacsempetípus elvileg akár egy kályhán is szerepelhetett, méreteik ugyanis megegyeznek. 143
