Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)
Takács Miklós–Vaday Andrea: Avar edényégető kemencék Kompolton
tezhető kemencék csoportján belül az „átlagosnál" valamivel kisebb, mondhatni a „kisközepesek" közé tartozik. Másrészt pedig az is, hogy - más függőleges állású, osztott égőterű kemencékhez hasonlóan - a kompoltiakat is belevájták az altalajba, aminek következtében a tüzelőtér átégett rétegének a vastagsága természetesen nem adja, nem adhatja ki az egykori falvastagságot. A két kemence betöltésében kibontott edénytöredékek elemzése szempontjából igencsak lényegesnek tűnik, így ismételten rögzítjük azon körülményt, hogy a talajba ásott tüzelőteret az utolsó égetés után előbb részben kibontották, és csak utána temették be. Világosan utal e körülményre mindkét kemence égőterének alján rögzített rétegsor, illetve az, hogy a rostelyra és a felette levő részeket már csak másodlagos helyen találjuk meg, egy felső betöltési rétegben. A két kemence égőterének részleges kiásása („elásása") miatt a betöltésükben lelt edénytöredékek természetesen nem minősíthetők az utolsó égetés maradványainak. A két kemence topográfiai mikrokörnyezete - azaz a nyomvonal által jórészt már nem érintett „cserépkoncentráció" a lelőhely északnyugati szélén - talán oly módon értelmezhető, hogy e területre egy sajátos fazekasműhely-körzet állhatott. Olyan égetőkemencék, amelyek hulladékát egy közös nagy halomba hordták 23 , majd pedig a már nem használt kemencéket is ezzel tömték be. Ezen értelmezés azonban - bármennyire is valószínűsíti azt a felszínen heverő edénytöredékek igen nagy mennyisége - természetesen csak akkor válhat teljesen biztossá, ha egy leendő feltárás során további műhelyek/égetőkemencék nyomait is sikerül majd kibontani. A leletanyag statisztikája A leletanyag statisztikai elemzésénél különböző információértékűek az adatok. A telepanyagokra jellemzően a kerámia anyag erősen töredékes. Éppen ezért biztos, 100%-os információértékű a töredék soványítására, színére és törésfelületére vonatkozó adat, csökkent információértékű a technológia megállapítása a lassú-, gyors- és után-korongolás szempontjából. Még nagyobb az információ vesztés az egyes edény fajták formai meghatározásnál, amely a forma-tipológiai besorolásnál is számszerű értékcsökkenést okoz. Ugyanez mondható el a díszítéseknél, mivel a töredék nagyságától függően állapítható csak meg az egyes edényfajták egykori teljes felületének díszítésmódja. A töredékesség miatt az egyes edényfajták illetve típusok méretbeli meghatározásánál is értékcsökkenéssel kell számolni. 23 Hasonló eljárás számos más edényégető műhelynél is megfigyelhető. Egyetlen, kiragadott, talán kissé távoli példaként a Rajna-vidéki Siegburgra utalunk, ahol éppen a „cseréphalom" segítségével sikerült tisztázni a edényanyag belső időrendjét: BECKMANN, Bernhard 1975. 12
