Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)

Takács Miklós–Vaday Andrea: Avar edényégető kemencék Kompolton

áll. Csak egyetlen, de jellemző különbség regisztrálható. Az, hogy a két kompolti kemence kisebb méretű, mint az átlagos la Tène-, szarmata-, Árpád-kori függőleges állású, osztott tüzterű, agyagrostéllyal rendelkező égetőkemencék. Vonatkozik e megállapítás elsősorban a munkagödör nagyságára. A két kompolti égetőkemence ovális munkagödrének 2,10x2,45, illetve 2,40x2,10 m kiterjedése nem annyira más égetőkemencék, hanem sokkal inkább az ún. külső vagy szabadban álló, és sütés-főzésre használt építmények

22 méreteivel feleltethető meg. A két kompolti kemence munkagödrének egy további jellegzetessége a csekély belső tagoltság. Hiszen a 296. kemence munkagödrében egyetlen oldalfülke található csak, a 297-ben pedig még ennyi sem. Itt ugyanis csupán a közlekedést könnyítő földlépcsőt sikerült megfigyelni. A munkagödrök viszonylag kis méretein, szabálytalan alakján túl e csekély belső tagoltság a külső kemencékhez, azaz, a földbe ásott főzőépítményekhez teszi hasonlóvá az elemzett két égetőkemencét. A lehetséges félreértések elkerülése végett azonban határozottan le kell szögezni azt, hogy a 296. és 297. objektum e formai hasonlóság ellenére sem értelmezhető sütés-főzésre szolgáló külső kemenceként. Ennek nemcsak a két objektum tűzterében megfigyelt nyomok, a betöltésükben lelt agyagrostély-töredékek mondanak ellent, hanem egy további körülmény is. Az, hogy - amint erre már fentebb utaltunk - az avar-kori településeken csak meglehetősen ritkán volt szokás kialakítani földe vájt külső kemencéket. Azaz, a sütés-főzésre használt, szabadban álló kemence objektum nemcsak a kompolti lelőhely avar kori objektumai közül hiányzik, hanem - néhány ritka kivételtől eltekintve - majdnem valamennyi avar-kori településről is. Áttérve a kompolti kemencék égetőterére, első és legfontosabb megállapításként azt kell rögzíteni, hogy az elemzésnek igen csak szűk határokat szab egy körülmény. Az, hogy végleges betemetésük előtt mindkét kemence égetőterét igen alaposan visszabontották, lerombolták. így mindkét esetben csak csekély nyomok utalnak az agyagrostélyra, és ennek következtében nem lehet rekonstruálni e vízszintes válaszfal alakját, az agyagréteget áttörő lyukak számát, méretét vagy elrendezését. Annyi bizonyos csak, hogy a rostélyt áttörő lyukak nagyjából kör alakúak lehettek. Ugyanígy nem maradt nyoma a kemence felső részének, a tulajdonképpeni égőtérnek sem. Csak az égetőtér alsó részének a kiterjedését, illetve az alsó rész oldalfalainak az ívelését sikerült rögzíteni. Ezen adat szerint az égőtér felülete mindkét esetben egy nagyjából másfél méter átmérőjű kör lehetett. A két kemence alakja, illetve kialakításának módja alapján két tény bizonyos. Egyrészt az, hogy a két kompolti kemence égőterének a mérete a középkori Magyarország területén kibontott 37 agyagrostélyos, és a 9/10. és a 17. század közé kel22 Ezen objektumtípust máig ható érvénnyel elemezte: MÉRI István 1963., 273-280. 11