Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)
Takács Miklós–Vaday Andrea: Avar edényégető kemencék Kompolton
ipari tevékenységgel függött össze, még ha nem is edényégetésre használták. Hiszen, az avar-kori fazekastermékek ismeretében egyáltalán nem zárható ki annak a lehetősége, hogy edény égetés ilyen, osztatlan terű, az Árpád-korban már bizonyosan sütés-főzésre és/vagy melegítésre használt kemencékben is folyhatott. Végleges megoldást Botra esetében is a lelőhely további feltárása, az esetlegesen feltárásra kerülő további, avar kori kemencék természettudományos vizsgálata hozhat. A kompolti kemencék értelmezése során így nemcsak, sőt nem is elsősorban avar-kori párhuzamaikra lehet támaszkodni, hanem a fentebb már hivatkozott szarmata, illetve Árpád-kori égető-berendezésekre. A párhuzamok ilyen „kiterjesztett" vizsgálatát az is segítheti, hogy mind a szarmata-kor, mind pedig az Árpád-kor vonatkozásában számos jó kemence-feldolgozás áll a kutatás rendelkezésére, sőt az Árpád-kori égetőkemencéket a közelmúltban összefoglaló módon is elemezte Vágner Zsolt 20 . Munkája adattárából egyetlen számra utalunk. Arra, hogy 2000-ig a történelmi Magyarország területén összesen 37 rostéllyal ellátott, edényművesség szakszavával élve: függőleges állású, osztott terű égetőkemence nyomait sikerült - több-kevesebb sikerrel - rögzíteni. Keltezésük szélső értékei a 9/10. illetve a 17. század. A felsorolt lelőhelyek közül pedig legalább 7 keltezhető nagy biztonsággal az Árpád-korra. A 2004 tavaszán tartott kerámiatörténeti konferencia 21 pedig újabb adalékokkal szolgált azon tényhez, hogy e kemencetípus a la Tène kultúrától a későközépkorig a leggyakoribb olyan építmény volt, amely edényégetésre szolgált. (Kijelentésünk igazát nem kérdőjelezheti meg az, hogy e széles időhorizont különböző periódusaiban tömeges méretekben folyt szabad tűzön is edényégetés. E nyílt tűzhelyek ui. semmiképp sem sorolhatók az építmények kategóriájába.) Ha e széles időtávlatok közé keltezhető párhuzamok tükrében szemléljük a két kompolti kemencét, első és legfontosabb megállapításként azt kell rögzítenünk, hogy kialakításuk azon eljárással folyt, amely a vaskor kései és a korai újkor közötti időtávlatban dokumentálható. így egy hosszú évszázadokon át használt hagyomány helyi visszatükröződéseként értelmezhető az, hogy e kemencéket földbe ásták, illetve - bizonyos részeiket - vájták. Szintén párhuzamok és előképek hosszú sorával vethető össze az, hogy a két kompolti kemence is két elemből: magából az égetőtérből, illetve az annak előterében elhelyezkedő munkagödörből északi sávjából származó példák alapján. (RUTTKAY, Matej 1990. 338). Felfogása szerint all. századtól lehet számolni a külső kemencék tömegesebb elterjedésével. A külső kemencék avar kori történetét Takács Miklós a közeljövőben egy önálló tanulmány keretei között szeretné tárgyalni. 20 VÁGNER, Zsolt 2002 309-342. 21 Az agyagművesség évezredei a Kárpát-medencében. Tudományos konferencia az MTA VEAB Kézművesipar-történeti Munkabizottsága és az MTA VEAB Iparrégészeti és Archaeometriai Munkabizottsága rendezésében. Helyszín Néprajzi Múzeum díszterme. 2004. április 28-29. 10
