Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)
Takács Miklós–Vaday Andrea: Avar edényégető kemencék Kompolton
9-10. századra keltez 17 . A kompolti kemencékkel való összehasonlítást ez esetben is az objektumok közöletlen, pontosabban a csupán előzetes jelentés szintjén közölt volta akadályozza. Végezetül meg kell említeni, hogy az Óbecse-botrai (Becej-Botra) település feltárója feltételesen edényégető kemenceként értelmezett egy olyan, 8-9. századi kemencét 18 , amelyben semmilyen nyom nem utalt a - Kompolton csak nyomaiban megmaradt, de így is megbízhatóan megfigyelhető agyagrostélyra. Botrán a fazekaskemenceként való értelmezés alapja az, hogy az avar kori, osztatlan terű kemence közelében agyagrostéllyal osztott terű, tehát bizonyosan edényégetésre használt szarmata, illetve Árpád-kori kemencék is napvilágra kerültek. Bár ezen okfejtés ismeretelméleti szempontból egyáltalán nem kifogástalan, mégis megemlítendő, hogy a kézműipari célzat felvetése egyáltalán nem tűnik légből kapottnak. Hiszen az avar-korban nagy általánosságban nem volt jellemző a sütésre, főzésre, illetve füstölésre használt külső kemencék földbe vajasa - bizonyosan az avar korra keltezhető külső kemencék ui. csak néhány lelőhelyen kerültek napvilágra 19 . Azaz, a külső kemencék avar kori ritka előfordulása alapján joggal feltételezhető az, hogy a botrai kemence valamilyen módon kézmű17 Előzetes közlésük CHROPOVSKY, Bohuslav 1959. 812-816, 818-825, 849; átfogó igénnyel írt, de meglehetősen sematikusra sikerült összefoglalásuk: CHROPOVSKY, Bohuslav 1978. 158. 18 STANOJEV, Nebojsa 1996. 31. 19 Az avar-kori telepkutatást a külső kemencék vonatkozásában is Bóna István alappublikációja (BÓNA István 1973) határozta meg. Oly módon, hogy az avar kutatás legnagyobb alakja a dunaújvárosi telepen ezen objektum masszív jelenlétével számolt. (BONA István 1973. 71-72. E nézetet veszi át pl. FODOR, István 1986. 187 - Munkájában a Dunaújváros - öreghegyi kemencék a legfontosabb avar párhuzamként szerepelnek.) Ha azonban magukból a leletekből indulunk ki, kételkednünk kell az avar-kori kemencék létezésében az öreghegyi településen. A monográfia e szempontból két leglényegesebb mondata: „Az 1966. évi ásatás során - egyetlen kivétellel - a szabadban levő kemencékben nem kerültek elő avar cserepek. Maguk az Árpád-kori anyaggal keltezett kemencék gyakran avar házak gödrébe ásva vagy éppen az Árpád-kori falu területén kerültek elő. Mindezek alapján az ásatáson talált valamennyi földbevájt kemencét az Árpád-korba soroltuk. " (BÓNA István 1973. 71.). A dunaújvárosi Öreghegyen túl hiányzik a külső kemence az alábbi nagy kiterjedésű avar települések objektumai közül: Gyoma - Téglagyár, Lébény - Kaszás-domb, Nagyút - Göböljárás, Örménykút - Kuján-dülő. (VIDA Tivadar. 1996, 324-326; TAKÁCS Miklós 1996a. 130-132; VÁRADI Adél 2000. 130-132; HEROLD Hajnalka 2004. térképmelléklet). A ritka kivételek közül pedig a még közöletlen balatonöszödi külső kemencék tűnnek a legjelentősebbnek, számuk alapján (Belényessy Károly szíves szóbeli közlése). A közöltek közül pedig kiemelkedő jelentőségű a Tiszafüred - morotvaparti település (MADARAS László 1991. 227-316, és különösen 273). Itt ugyanis a 16 avar veremház között összesen egy biztos példája akadt a szabadban álló kemencéknek. További ilyen objektumok a rácalmási, a Tatabánya-alsógallai, illetve a Révkomárom - hajógyári objektumra kell utalni. (FÜLÖP Gyula 1979. 268. old. 1. ábra; B. SZATMÁRI Sarolta 1982-1983, 16. kép; TRUGLY Sándor 1996. 2. kép.) A felsorolásból viszont ki kellett hagyni a Kálóz - nagyhörcsöki objektumot (FÜLÖP Gyula 1981. 251. old. 2. ábra), mert négyszögletes alaprajza alapján az sokkal inkább értelmezhető házként, mint külső kemenceként. Megjegyzendő, hogy a külső kemencék elterjedését Matej Ruttkay is vizsgálta, a Kárpát-medence 9
