Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)

H. Szilasi Ágota: „Súgott képek”

4. kép. Arcképcsarnok XII., 1998. (Szlovén Elza) akril vászon 84 x 62 cm tőleg hatott rá, tehát annak a fogásait is alkalmazta, így a kép, a mű több egységből, részből való összeállíthatósága valahol innen is származik. Hogy a kép ki tudjon lépni az egyszeri lefestés állapotából, vagy hogy többrétegű megközelíthetősége legyen, az összeépíthető képrészeket létrehozó igényt tulajdonképpen úgy magyarázza: hogy egy képen belül is megjelenhessen az a többtételűség, mely egy zenemű, vagy egy vers végső - nem narratív értelemben véve az idő tényezőjét is a műbe csempésző - egységét adja. Az egyes darabok jótékonyan elkülönülve, más aspektusból értelmezve, s benne mást-mást kihangsúlyozva, teszik a felvetett témát teljessé.

75 A különböző mélységekig lenyúló, karaktereket körvonalazó vagy akár konkrét vonásokat is hordozó arckép, az ábrázoló elemeket nem tartalmazó, leginkább semleges, formatartalom nélküli, általános-átfogó jelentéstartalmakkal analóg háttér és a két szféra színbeli-tartalmi felfokozását, sűrítményét tartalmazó betét összegzése adja e képi költemények egységét, összhangját. Akrillal készített portrésorozatától némileg elkülönül a papíralapú, akvarellel és vegyes technikával készített portrésorozata. Általuk azonban ismét megtudhatunk Nagy B. Istvánról és világszemléletéről valamit. Nemcsak mint művészről, hanem - ami lehet, hogy 75 Beszélgetés Nagy B. Istvánnal 2000. november 18. 499