Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)

H. Szilasi Ágota: „Súgott képek”

csak az individuális Én gondolja így, aki magát törvénytelenül a lét középpontjába helyezte, s abban a csalódásban él, hogy a világ körülötte forog. A szó megnyilatkozás, éspedig az isteni lét teremtő megnyilatkozása. "

51 Vagy oldalakkal később: "...így lett munka minden tevékenység (melynek célja az Én fenntartása), az egyetlen művészet kivételével. A művészi tevékenység az egyetlen, ami a tevékenység eredeti értelmét megőrizte és megtartotta: szellemi szolgálat maradt, amely a világot szebbé teszi... Ha a tevékenységből az eredeti művelői magatartás, a szakrális attitűd elvész, vele együtt elvész a tevékenység értelme is. Ezért kell, hogy a munka végül is értelmetlen maradjon... ma már (ezt) csak a zseniális embernél látni, aki áhítattal, szenvedéllyel, metafizikai hangsúllyal, életre-halálra teszi azt, amit tesz, és tudja, hogy tettének eredménye nem az övé, hanem ezzel hozzájárul a világ fölemeléséhez és átszellemítéséhez... A világ végleges megváltásához. "

58 Ám aki ezt tudja, az nem kérkedik vele, nem kell, hogy világgá kürtölje önnön felismerésének nagyszerűségét, így Nagy B. István is csak annyit mond festményei keletkezéséről: hogy elszámolni attól az állapottó tud velük, amikor kellő ipari fáradsággal felhúzza a vásznat és...stb. „Aztán utána én is tudom időnként, mint néző nézni őket. "

59 Képei már a hetvenes évek kezdetén kezdtek olyan belső világot élni, hogy a külvilággal való érintkezésük egyre nagyobb gondot jelentett. Átvezetésük, illetve elszigetelésük a környezettől - egy éppen divatos kerettel - megoldhatatlannak tűnt. Pedig ez olyan dolog, amire egy festménynek szüksége van.

60 Hosszú kísérletezés után a képpel együtt létező, a képmezőt több rétegre bontó, a kép színvilágába beleépülő, egyszínű puha, bolyhos, és nemes, meleg érzetet keltő düftin vagy bársony keret jelentette a megoldást. Töretlensége, viszonylag nagy felülete, visszafogott színei ellenére is nagy súlyt képez a festett felületekkel szemben, de hatása jótékonyan befolyásolja a kép létezését. „A fő gondolatom velük kapcsolatban az volt, - mondja Nagy B. István - nem is gondolat volt, csak érzés, hogy most, a XX. század végén a festmény olyan gyámoltalan, mint a küszöbre kitett csecsemő, hát egy puha, meleg pólya az kell köré. ".

61 Minden elkészült munka több új mű megszületésének esélyét rejti magában, elágazások, lehetőségek egész sorozata vetődik fel. „Ami az egyikben nem lett jó, vagy nem fért bele, abból esetleg születik egy másik kép. "

62 Az egyik kép fertőzi a következőt, az egyik fölidéz egy másikat, egy más színűt, egy más jelentésűt, miközben nem mindig tudatos, hogy az előző kép által indukált hiányérzetből milyen jelentéstartalmú mű valósul meg a következőkben. Ilyenkor fontos kérdésként merül fel az egyes darabok önállósága, illetve sorozatban elfoglalt pozíciója, többlettartalommal való telítettsége, valamint az ismétlés kérdése, jelesül az, hogy amíg a fertőzés elég intenzívnek bizonyul, addig megújult, továbbgondolt, létjogosultsággal rendelkező darabok gazdagítják a sorozatokat. „Kár, hogy nincsenek együtt" - mondja alkotójuk a Zsámbék-képekről. A közel hetven műből álló sorozat darabszáma is jelzi e téma fontosságát az életműben. „A főiskoláról kikerülve, és annak szellemétől, meg az utolsó mesteremtől jól megtaposott önérzettel és önbizalommal keresgéltem, hogy, hogy kéne festőnek lenni. Akkor véletlenül rátaláltam egy olyan dologra, ami ettől a keresgéléstől, meg a megfelelési kényszeremtől teljesen füg57 HAMVAS Béla 8-10.1.75. 58 HAMVAS Béla 8-10.1.292. 59 Beszélgetés Nagy B. Istvánnal 2003. július 18. 60 Beszélgetés Nagy B. Istvánnal 2000. november 18. 61 Beszélgetés Nagy B. Istvánnal 2000. november 18. 62 Beszélgetés Nagy B. Istvánnal 2000. november 18. 495