Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)
H. Szilasi Ágota: „Súgott képek”
getlen volt. " 63 így távolba néző, világoskék szemű apja által közvetített, majd elvesztett hitének, szétzilált önbizalmának megtartóivá váltak ezek a képek. Tán mindezt nem is tudta, amikor 1963-ban megszületett közülük az első. Sem azok a kollégái, akiknek a véleményére adott, sem ő maga, sem a külső visszajelzések ebben éveken keresztül nem erősítették meg. így, annak ellenére, hogy e „mitikus-látomásos" 64 képeit kiállításain bemutatta, hoszszú évtizedekig periférikus dolognak tekintette őket, 65 miközben a megfelelni-vágyás, az aktuálissá-levés intellektuális közegében a társadalmi visszásságokat felmutató, ironikus műveit festette. De a zsámbéki rom tovább foglalkoztatta. Mint sokan, így ő is először azt a felvételt ismerte meg román-gótikus építészetünk e jelképszerűvé vált XIII. századi emlékéről, mely széttöredezett, egyszerre légies és súlyos, áttört és mégis tömbszerű homlokzatát ábrázolta. Mely töredékességében nyerte el végső tökéletességét. Talán egy zarándoklattal ért fel az a látogatása, amikor a rom hajóinak, tornyainak zugait bejárva magába szívta a több évszázados épület atmoszféráját. Egyszerre érezte meg a magányosság kiszolgáltatottságának keservét és a túlélni tudás büszkeségének erejét benne. Aztán ez a magányosan álló összedőlt templom, illetve büszkén álló, múltat idéző rom a magyar történelem, a magyar kultúra törmelékes-töredékes portréjává lett és maradt számára. És egyre csak készültek a képek, melyek a templom konkrét portréjától lassan eltávolodva, sűrítettebb élményeket, szubjektívebb érzéseket regisztráltak. „Különböző aspektusait, különböző szín- és formahatásokkal próbálom visszaadni a balladai és lírai hangulatoktól a zord, rideg hatásokig. Nem világítási, inkább lelki effektusokat kerestem, hiszen nem is annyira a tárgy, mint annak jelképvolta érdekelt" - nyilatkozta az első róla megjelent rövid újságcikkben, 1970-ben. 66 1970-es és 197l-es kiállításain a fehér és a sárga változatai voltak a legmegkapóbbak. 67 Ekkor még a szín, a tér és a faktúra irányában folytatott kutatásinak és kísérletezéseinek kiteljesedéseként értékelte a kritika e festményeket, mely kutatások létrejöttük által humanizálódtak úgy, hogy a történelem is helyet kapott bennük, de a sorozat legtöbb darabja a filozofikus általánosításokról sem mondott le. E képek „ a taszítás és vonzás, az el- és visszamenekülés dialektikájában kapják meg azt a humánus tartalmat, ami lehet, hogy nem vidám, viszont őszinte, és elutasítja az öntévesztés csábításait"™ - írta róla Mészöly Miklós. Bakonyvári M. Ágnes e művek méltatásakor egy egészen más aspektust vél felfedezni. Számára értékük abban rejlik, „hogy alkotójuk megérzi és megérezteti a templomban érvényesülő építői szándékot. Nevezetesen azt, hogy a végtelen és elvont természeti teret egy részének körülhatárolásával tegye érzékelhetőbbé, átfoghatóbbá, az isten felé mutatóan emberléptékűvé. És amint ezt az építői szándékot megjelenítő objektum - templom - tárgyi valóságában pusztulni kezd, és rommá válik, tere újra visszalényegül a természet terévé". 69 Mégsem vitatható el ezek után e helytől, hogy szent térré sűrűsödő, Isten felé kaput nyitó, mégis humanizált térré vált örökre. Majd azon túl, hogy a templom így-úgy leredukált képe önkényes motívumává kez63 Beszélgetés Nagy B. Istvánnal 2003. július 18. 64 MUCSI András 1986. 65 Beszélgetés Nagy B. Istvánnal 2000. november 18. 66 ÁCS Irén és TORDA István 1970.14. 67 TÓTH Endre 1970.43. 68 MÉSZÖLY Miklós 1971.38. 69 BAKONYVÁRY M. Ágnes 2002. 496
