Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)

B. Gál Edit: Főúri életmód egy vidéki kisvárosban. Adatok a Hallerek gyöngyösi birtoklásához

Sűrűn beépített a Bene (vagyis a mai Kossuth Lajos) utca mindkét oldala a mai Mátrai útig, a Csapó (ma Jókai) utca az Angyal csárdától, kapcsolódva a Piarc (ma Főtér) utcához. Szintén házak sorakoztak a Sólymos (ma Petőfi) utca mindkét oldalán körülbelül a mai Epreskert utcáig. A várost keresztül szelő Nagy patak nyugati oldalán csak a Szent Orbán templom körül, illetve a Tó (ma Vachott) utca déli oldalán sorakoztak az épületek. A Bene utcáról egy jelentősebb út vezetett a Ferences templom és rendház felé, amely mentén szintén álltak már házak. A tótok nagyarányú betelepülése a Kis-Hóstya benépesülését vonta maga után. Ebben az időszakban kezdenek kialakulni a Bene és a Sólymos utcákban az ún. zsellérközök. Mivel az adózás telkenként történt, egy telekre egymás mögé olykor 6-8 ház is épült. Később, a telket az utca felé lezáró kapuk levételével jöttek létre a közök. A város a XVIII. század folyamán folyamatosan fejlődött. Ezt a növekedést bizonyítja az I. katonai felmérés is, amelynek várostérképe már kőházakkal beépített belvárost mutat. A házak általában földszintesek, s csak néhány, a központban álló földesúri rezidencia egyemeletes. 1750 és 1783 között az oppidum területe duplájára növekedett.

13 A századok folyamán több földesúr váltotta egymást a város életében. Egyes családok eltűntek, mások felemelkedtek, s részt szereztek maguknak a településen. A Rákócziak a XVII. században a legjelentősebb földesurai voltak az oppidumnak, amely a debrő-parádi uradalom központja volt. A szabadságharc leverése után a fejedelem birtokrészei a kincstár, majd innen gr. Althan Mihály Keresztély kezébe kerültek, akitől a század közepén I. Grassalkovich Antal vásárolta meg. A Koháry részeket a hg. Eszterházy család kapta. A Forgátsok a XVII-XIX. századig a város részbirtokosai maradtak. A Nyáry vagyon a XVIII. században a Haller család, illetve a „négy líneába" tartozó Tarródyak, Gosztonyiak, Orczyak, Fraysaysenek valamint a gr. Esterházyak és más rokon családok között oszlott meg. Az örökség felét - tehát igen jelentős részt - gr. Haller Sámuel, míg a másik felét a négy línea közösen birtokolta. A XVIII. századtól a földesurak befolyásuk, hatáskörük kiterjesztésére törekedtek, s jövedelmük emelését az addigi városi jogok megnyirbálásával kívánták elérni. Egyik ilyen állandó ütközőpont az italmérés, a kocsmáitatás joga volt. A szőlő- és bortermelés Gyöngyös gazdaságának meghatározó ága volt. Jövedelmének jelentős része ebből folyt be. 1702-ben írják először a városi jegyzőkönyvekben, hogy a földesurak saját borkimérést folytatnak a városban. Mivel ők alacsonyabb áron adták boraikat, a városnak tetemes kárt, s bevétel kiesését okoztak. 1704-ben II. Rákóczi Ferenc parancsára a város kénytelen engedélyezni Haller Sámuel felesége, Barkóczy Julianna számára kocsma nyitását. Az 1730-as években a földesurak időkorlátot vezettek be, mely szerint a város csak Szent Mihálytól, Szent György napig árulhatott bort.

14 A XVIII. század növekvő népességszáma kihatással volt a gazdálkodásra is. Mivel a város - földrajzi adottságainál fogva - nagyon szűk határokkal rendelkezett, az évente kiosztásra kerülő szántóföld egyre kevesebbnek bizonyult, s az 1720-as évektől már nem is jutott minden évben minden lakosnak. Ennek eredményeként a Mária Terézia által 1767ben kiadott úrbéri rendeletben előírt, meghatározott nagyságú jobbágytelkeket Gyöngyösön nem lehetett kialakítani, így 1771-ben a város lakói jogilag jobbágytelekkel nem rendelkező - de vagyonilag differenciált - házas vagy hazátlan zsellérek lettek. Az 1700-as évek második felében mind az igazgatás, mind a jogszolgáltatás területén egy állandóan működő hivatali rendszer épült ki, amelynek tevékenységében egyre na13 B. HUSZÁR Éva 1997. 68. 14 SZABÓ Jolán 2001. 21. 405