Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)
Nagy Géza Balázs: Iratok az Egri gyógyítás történetéből
anno eodem feria secunda proxima post dominicam Quasimodo in oppido Samaria in generali congregatione Comitatus Posoniensis publicatas Literas Privilegiales Armales, demissa cum instantia petens, quatenus easdem in Pargamena expeditas, duplicique sigillo, pixidi lignea in cera rubra impresso, communitas, et in nulla parte correctas, aut quoquo modo errasas, vel cancellatas, debito modo, et authentice, pro futura eiusdem et Cointeressatorum Consangvineorum suorum cautela, transumere vellemus: Quae quidem litterae Armales huius sunt tenoris. Nos Ferdinandus secundus Dei gratia 16 electus Romanorum Imperator semper augustus, ac Germanise, Hungarian, Bohemias, Dalmatiae, Croatiae, Sclavonic, Ramae, Serviae, Gallitiae, Lodomeriae, Cumaniae, Bulgariaeque 17 etc. Rex, Archidux Austriae, Dux Burgundiáé, Brabantiae, Styriae, Carinthiae, Carnioliae 18 , Marchio Moraviae, Dux Lucemburgae, ac superioris et inferioris Silesiae, Wierthembergae et Thekae Princeps Sveviae, Comes Habspurgi, Tyrolis, Ferretis, Kyburgi et Goritiae 19 , Landtgravius Alsatiae, Marchio Sacri Romani Imperii supra Anasum Burgoviae ac utriusque Lusatiae, Dominus Marchae Sclavonicae Portus Naonis, et Salinarum etc. Memoriae commendamus tenoré praesentium significantes, quibus expedit universis. Quod nos cum ad nonnullorum fidelium nostrorum humillimam supplicationem nostra? propterea factam Maiestati, turn vero attentis et consideratis fidelitate et fidelibus servitiis fidelis nostri Georgii Markhot, 20 quae ipse, Sacrae primum Regni nostri Hungáriáé Coronae, et deinde Maiestati nostrae pro locorum, et temporum varietate fideliter sában Quasimodo vasárnapot követő hétfőn (április 16) kihirdetett címeres kiváltság- és adománylevelét, szerény jelenléttel kérve, hogy e pergamenen kiadott, és kettős, fa tokban lévő vörös viaszba nyomott pecséttel megerősített, egyetlen részletében se nem javított, se ki nem kapart, se ki nem törölt iratot a szokott módon, és hitelesen úgy az ő, mint hasonérdekű vérrokonai védelmére írjuk át: ezen címeres levélnek a következő tartalma van: Mi II. Ferdinánd, Isten kegyelméből a rómaiak mindig dicsőséges választott királya, és Németország, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Ráma, Szerbia, Galícia, Halics, Kunország, Bulgáris stb. királya, Ausztria nagyhercege, Burgundia, Brabant, Stájerország, Karintia, Krajna hercege, Morvaország őrgróf ja, Luxemburg, valamint Felső- és Alsó-Szilézia, Wurtemberg és Téka hercege, Svábföld fejedelme, Habsburg, Tirol, Ferretti, Koburg és Goricia grófja, Elzász tartománygrófja, a Római Szent Birodalom Burgau és mindkét Lausitz őrgrófja, Pordenone és a Szlavón őrgrófság ura, stb. Emlékezetül adjuk a jelen (írás) erejével mindenkinek, akiket illet, hogy mi, amikor nem egy hívünknek Felségünkhöz intézett legalázatosabb kérésére, majd valóban megfigyelve és meggondolva hívünknek, Markhot Györgynek a hűségét és hűséges szolgálatait, melyeket ő elsősorban Magyar Királyságunk Szent Koronájának, és így Felségünknek a helyek és idők változékonyságában nyújtott és tett, és a jövőre nézve 16 Ny 1756.: gratia-tól a Memoriae-ig etc.-val helyettesíti. 17 Ny 1910: Bulariœ. 18 Ny 1903, Ny 1910: Carniolae. 19 Ny 1910: Princeps SveviaMől Goritia>ig elhagyja. 20 Ny 1756.: Marchot. 383
