Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)
Nagy Géza Balázs: Iratok az Egri gyógyítás történetéből
detés útján keresték a Markhot-családot, hogy visszaadják armálisukat, így szerzett tudomást a nemeslevél hollétéről III. István törökszentmiklósi földbirtokos, aki I. István unokája volt, és ki is váltotta az armálist. Az 1870-es évek közepére I. István egész ága a fiági kihaláshoz közeledett, így az utolsó férfi sarj, a nyolcvanas éveiben járó III. István 1875-ben X. Jánosnak, másodunokatestvérének juttatta el az armálist. Az egri kórház letétjében lévő iratokból utolsó állomásként annyi állapítható meg, hogy X. János 1888-ban kelt végrendelete két fia, I. Gyula és Aladár közül ez utóbbit jelölte meg a családi iratok őrzőjéül. Az armális további történetéről annyit tudunk, hogy mégis I. Gyulához (1857-1918) került, majd fia, III. Imre (1905-1965) őrizte. Ma fiánál, a feldolgozott iratokat átadó Markhot II. Gyula úrnál találhatóak a dokumentumok. Az armális azonban, ami külön fémhengerben volt, az elmúlt esztendőkben elveszett 14 . II. János említett fiai közül még II. György utódai érdemelnek figyelmet dolgozatunkkal kapcsolatban, az ő legidősebb fia volt az 1715/18-ban született I. Ferenc egri orvos (f Eger, 1792. június 7.). Úgy tudjuk, hogy I. Ferencnek két-két fia és leánya született, és közülük a név szerint ismert III. Ferenc volt még - atyja után - az armális őrzője. Sajnos arra vonatkozólag, hogy a család ezen ága kihalt-e, vagy még élnek fi- vagy leányági utódok, adatok hiányában nem tudunk válaszolni. Fontos adat, hogy az armális az 1838-as pesti árvíz idején komolyabban megsérült - akkor tehát ott volt - és ugyanezt írja Veress Endre Markhot Ferenc orvosi diplomájáról is (ld. ott) 15 . Nos Universitas Praelatorum, Baronum, Magnatum, et Nobilium Comitatus Bihariensis, damus pro memoria tenoré praesentium significantes, quibus expedit universis, quod cum nos anno, die et loco datarum praesentium pro ferendis partibus causantibus moderativis sententiis, aequaque lance administrandis iudiciis, necnon concludendis etiam quibusdam bonum commune tangentibus, et concernentibus negotiis una fuisssemus constituti, adeoque sédem iudicariam causarum civilium celebrassemus, eotum Excellens Dominus Franciscus Markhot, medicina? doctor et comitatus huius Ordinarius Phisicus, coram nobis praesentaverit benignas sua? Maiestatis Sacratissimae Ferdinandi secundi electi Romanorum Imperatoris semper Augusti, ac Germania?, Hungária?, Bohemia? etc. Regis etc. Georgio olim Markhot, et per eum fratri germano Iohanni a?que Markhot, successoribusque eorumdem utriusque sexus universis, anno 1635. die 3tio mensis februarii in civitate Soproniensi elargitas, et Mi, Bihar vármegye főpapjainak, báróinak, mágnásainak és nemeseinek együttese emlékezetül adjuk a jelen sorok erejével jelezve mindazoknak, akiket illet, hogy amikor mi a keltezésben megadott helyen, esztendőben és napon a szabályozást igénylő ügyek végzése céljából, és a ... íteletek meghozatalára, és nemkülönben némely, a közjót érintő ügyben való döntés céljából, valamint feladatok elvégzése céljából öszszegyűltünk, és éppen a polgári ügyek ítélőszékét tartottuk, akkor a nagyságos Markhot Ferenc Úr, az orvostudomány doktora és ennek a vármegyének rendes fizikusa bemutatta előttünk О Szentséges Felsége II. Ferdinánd, a rómaiak mindig dicsőséges választott királya, Német-, Magyar-, és Csehország stb. királya által néhai Markhot Györgynek, és általa édes testvérének, az ugyancsak Markhot Jánosnak, és az ő mindkét nembeli valamennyi utódaiknak 1635. február 3-án Sopron városában kiadott, és ugyanazon évben Pozsony vármegye általános gyűlésén Somorja mezőváro14 A jelen mondatban foglaltak Markhot Gyula úr szíves szóbeli közléséből. 15 A jelen átirat végén található utalás szerint az akkor 120 éves okmány egyes részleteit már a bihari írnokok sem tudták kiolvasni, tehát állaga már akkor romlásnak indulhatott. 382
