Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)
Nagy Géza Balázs: Iratok az Egri gyógyítás történetéből
Az adományban kapott címer képe nem igazán utal hadi cselekményre, ezért fenn kell tartani annak a lehetőségét is, hogy esetleg a hadviseléshez kapcsolódó egyéb, az Udvarnak tett szolgálat kifizetéseként került sor a nemesség adományozására (élelemszállítás, pénzkölcsönzés, stb). Az armalisban a testvérpár atyja nem szerepel, eszerint nem ez, a névtelen közös ős volt az érdemszerző, és az armális kiállításakor már nem élt: így a két ismert főágat összekötő személyt nem tudjuk nevesíteni. Ismerve a kor névadási gyakorlatát, mindkét fiúunokájának Mihály keresztneve alapján talán e közös őst is így hívhatták. Az armális történetével kapcsolatban fontosnak tartom bemutatni azt az utat, amelyet őrzése során bejárt. A magyar gyakorlat szerint, melyet Werbőczy is rögzített 10 , a családi iratokat mindig a legidősebb egyenesági férfi leszármazott őrizte, ebben az esetben tehát elsőként a megadományozott I. György tartotta magánál." I. György az 1600-as évek elején születhetett, és 1639-52 között hunyt el. Tőle fiához, I. Mihályhoz került az adománylevél. Mihály leánya, II. Anna (t 1731 előtt), 1686 körül férjével, az 1646 táján született Saaghy Imrével Vittencre utazott, hogy az adománylevelet a másik ágnak átadja. I. Mihálynak tehát nem született, vagy legalábbis nem érte meg a felnőttkort fiúgyermeke, így 1686 körül bekövetkezett halála után leányára hárult a nemeslevél átadásának feladata. Saaghyék ekkor felkeresték a család másik, Vittencen élő ágát, de ott nem találtak senkit a családból, csak a Nagyszombatban tanuló II. János atyai ágról való rokonának és gyámjának, Previch Mártonnak tudták átadni az irtatot. Ezek szerint II. János ekkor már árva volt, de megállt a maga lábán, tehát 14-16 éves lehetett, születési évéül így 1670 körüli időt jelölhetünk meg. A családi genealógiák, valamint az iratok egy része szerint II. János atyja I. János volt, ez azonban nehezen tartható a nagy korkülönbségek miatt 12 . Az iratok, elsősorban a 85 éves Saaghy Imre által 1731-ben Tejfaluban tett vallomás alaposabb tanulmányozása során azonban kiderül, hogy II. János, akit ők kerestek, az armalisban szereplő I. János utóda, és nem fia! 13 Ezek szerint tehát jogos azt feltételeznünk, hogy II. János atyja II. Mihály volt, akit 1635-ben mint I. János fia szerepel az armalisban, és a fentebbiek szerint 1670-1686 között, de az utóbbi évet mindenképpen megelőzve hunyt el. Az armális II. Jánostól még 1754 előtt unokájához, I. Istvánhoz (III. János fia) került, akitől unokatestvére, I. Ferenc (az egri orvos) kölcsönkérte, de nem adta vissza. Igaz, nem is nagyon kérték. Az armális ezek szerint évtizedekig Egerben volt, majd I. Ferenc fia, III. Ferenc őrzésében Pestre vagy Budára került, aki ismeretlen okból a családi iratokat letétbe helyezte egy Thuróczi nevű ügyvédnél. Az ügyvéd halálát követően az örökösök újsághir10 Tripartitum I. 42. 11 A genealógia szabályát követve az azonos nevű személyek megkülönböztetésére sorszámozást használunk, ezeket a hozzánk eljutott iratanyag alapján összeállított családfából állapítottuk meg. A család meglehetősen szerteágazó leszármazását csak kivonatosan, az armálist őrző személyekre és Markhot Ferencre tekintettel állítottam össze. 12 I. János 1635-ben már nős, él a fia (II. Mihály) is, tehát legalább 20-25 éves lehetett ekkor, így II. János születésekor 60-70 éves volt - ha megérte. 13 Az országos nemesi összeírásról a kórházi letétben található átirat szerint Saaghy Imre 85 évesen azt vallotta, hogy Marchot János, akinek át akarták adni az armálist, a nemeslevélben szereplő ugyancsak Marchot János leszármazottja: „[...] circa annum 1686 una cum praenominata conthorali sua Anna Markot in Comitatum Nittriensem Oppidumque Vittencz eundo ad manus Martini Previch qua agnati et alias tutoris Joannis Marchot eotum scholas Tyrnavias frequentantis, qua successori Joannis condam Marchot in armalibus inserti [...]" 381
