Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)
Nagy Géza Balázs: Iratok az Egri gyógyítás történetéből
tói adódott, és követte is annak változásait, ezért azt az adománylevélben nem rögzítették. A XVIII. századtól kezdve a földbirtok mellett a tőke is gazdasági alapelemmé vált, így Mária Terézia idejétől földbirtok nélkül is adományoztak nemességet, az előnevet ezért valós vagy fiktív településnevekből pótolták, ezzel párhuzamosan, az éppen használatos egyéb nemesi előnevek is rögzültek. Ennek jó példája a Markhot-család is. A nemességet kapó György még a Pozsony vármegyei Tejfaluban lakott (ezért került sor a nemesség elismertetésére pozsonyi megyegyűlésen), de mert csak a család másik, Vittencre települt ága maradt fenn, onnan alakult ki és maradt fenn az oklevélben egyébként nem szereplő nemesi előnév. A Markhot család armálisának eredeti példánya a rendelkezésünkre álló szóbeli információ szerint a közelmúltban elveszett, de az említett iratanyagban megtalálható négy, három teljes és egy részleges, de hiteles átirata. Az átiratok két ágon keletkeztek: az eredetiről készült egy másolat, mely Nyitra Vármegye Levéltárában (tekintettel a vittenci birtoklásra) lett elhelyezve, és a XX. század elején a 'Nobilitaria Antiqua 1464-1645' mutató szerint Fasc. I. №. 11 jelzeten őrizték. Erről készült egy részleges másolat 1754-56 között, az országos nemesi összeírás kapcsán, mely 1910-ről keltezett másolatban áll rendelkezésünkre, illetve a XX. század elején VIII. 567. jelzet alatt őrizték az armális másolatát. Erről két teljes másolatot is ismerünk, 1903-ból és 1910-ből. Az eredetiről 1754-ben Váradolasziban (Bihar vm.) Markhot Ferenc orvos kérésére Bihar vármegye nemesi közgyűlése is készített egy másolatot, mivel ilyen értelemben ez áll legközelebb az egri orvos személyéhez. Ehhez hasonlítottam a másik három szöveget, a kritikai hűség kedvéért betűről betűre 9 . Az alább ismertetett szöveg több, jogilag különböző súlyú részből áll. Az első szakasz az a bevezetés, mely a kor szokása szerint leírja a másolás okát. Ez minden hiteles másolat kiadásának annyira velejárója, hogy az ilyen másolat további másolásakor már ezt is az 'eredeti' részének tekintik és lemásolják. A második rész maga a királyi adománylevél szövege, ezt követi a - jelen esetben Pozsony - vármegyében történt kihirdetésről szóló záradék. Ez a rövid, harmadik rész a másodikkal tulajdonképpen együtt bizonyítja a nemességet. Ha a királyi adományozás és a kihirdetés között egy esztendőnél hosszabb idő telt (volna) el, az joghatásában semmissé tette (volna) az adományozást. Az utolsó rész a Bihar megyei záradék, amely pecsétjével és aláírásaival, végső esetben pedig a megyegyűlési jegyzőkönyvvel való összevetéssel igazolhatja a Markhotok tényleges nemességét. Az armális keletkezésével, 370 éves történetével kapcsolatban még több olyan kérdés van, amelyekre a letétben rendelkezésünkre álló anyag adatai alapján nem tudunk pontos választ adni. Az adományozás okát az armális szövege nem tartalmazza, így csak a családi hagyomány alapján tudható: az ősök közül valaki(k) egy háború idején az ellenség élelemszállító hajóit elsüllyesztette(ték). Markhot Gyula úr az eseményt az ún. 15 éves háború idejére teszi (1593-1606), viszont az armális 1635-ös keltezéséhez és az adományozó II. Ferdinándhoz (1619-1637) közelebb áll az ún. harmincéves háború (1618-1648), vagy Bethlen Gábor erdélyi fejedelem (1613-1629) Habsburg-ellenes harca. Az is elgondolkodtató, hogy a hajósüllyesztés története Búvár Kundra emlékeztet. Az iratok között fennmaradt egy gyűjtemény, mely a Pozsonyi Társaskáptalannak mint hiteleshelynek a levéltárából közöl oklevél-kivonatokat, ezek között található adatok szerint Markhot, másként Mészáros György Pozsony vármegyében birtokos, de kölcsönt is ad a XVII. század elején. 9 A szövegvariánsokat keletkezési helyük betűjével és évszámával különböztettük meg: V 1754, Ny 1756, Ny 1903 és Ny 1910. 380
