Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)
Nagy Géza Balázs: Iratok az Egri gyógyítás történetéből
Nagy Géza Balázs IRATOK AZ EGRI GYÓGYÍTÁS TÖRTÉNETÉBŐL Az intézményes gyógyítás-történet Egerben több, mint 800 esztendőre tekint vissza. Az idei esztendőben pedig december 28-án lesz 275 éve, hogy olyan épületbe költözött a kórház, amelyben mind a mai napig betegápolás folyik. Ebben a kórházban dolgozott Markhot Ferenc vármegyei physicus is, akinek úgy életében, mint halálában többször méltatlan bánásmód lett osztályrésze, noha a hazai gyógyászat egyik kiemelkedő egyénisége volt. Az évforduló által kínálkozó alkalmat megragadva bilinguis kiadásban négy nehezen elérhető iratot dolgoztunk fel, amelyek a magyar orvoslástörténet egy-egy kevésbé ismert részletét világítják meg úgy, hogy Eger helytörténetéhez is adatot szolgáltatnak. I. A kereszténységben fontos, hogy a rászorulóknak segítséget nyújtsanak, ezért már a VI. századi kolostorokban volt ispotály, ahol a betegeket, szegényeket ápolták, ellátták. Ez az intézmény tulajdonképpen őse a kórháznak, szociális otthonnak, nyugdíjasháznak stb. A magyarság körében a XI. század folyamán fontos változás volt, hogy a nagycsaládi-nemzetségi közös vagyon megszűntével a társadalmi szokások és létformák is megváltoztak. Míg korábban a nagycsalád minden rászoruló tagjáról gondoskodott, a szegények, betegek, árvák, özvegyek, magatehetetlen öregek helyzete új gondként megoldásra várt. Az új, feudális rendszer megszilárdulását segítette a jogalkotás is 1 , de az új szemléletből adódó új igényekre vonatkozó szociális-gyámügyi rendelkezésekkel is találkozunk 2 . A betegekről való gondoskodás még a Tripartitumban sem jelenik meg, e probléma megoldása tehát még a XVI. század elején sem számított állami feladatnak (szemben például a gyámüggyel). Ugyanakkor a szerzetesi intézményeken túl az érseki és püspöki székvárosokban (Esztergom, Pécs, Eger) a XII. század második felétől említenek ispotályokat. Az egri kórház, pontosabban ispotály első említését IX. Gergely pápa oklevele alapján 1240. március 7-ről datáljuk, és ezt így tartalmazzák már Schmitt, Katona, Fejér, és Theiner oklevéltárai is, melyek nyomán mind a mai napig ez az évszám az elfogadott 3 . A jelen oklevél adata szerint (II.) Kilit egri püspök (1224-1245) a pápától kérte az egri ispotály újjáalapításának megerősítését. A levélben név nélkül említett „korábbi püspökök" közé a két közvetlen elődöt, Katapánt (1198-1217) és Tamást (1217-1224) besorol1 Szent István törvényei I. 6., az új tulajdonviszonyok vonatkozásában. 2 Szent István törvényei I. 26. 3 Ilyen dátumú oklevél az Országos Levéltár gyűjteményében nem található; szóbeli információ alapján úgy tudom, hogy még az idén nagyobb mennyiségű irat másolata érkezik majd a Vatikáni Levéltárból. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 2003. 371
