Agria 38. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2002)

H. Szilasi Ágota: Fejezetek az Egri Képtár 1945 utáni történetéből

A kiállítás rendezése során több, művészettörténetileg fontos részletre derült fény. A legfontosabb, mely az Egri Képtár nemzetközi jelentőségét is jócskán megemelte a Pipára gyújtó fiú (1623) című kép története. A képtár művészettörténeti szempontból legismertebb és legfontosabb műve ez a Hendrick TER BRUGGHEN

34 (1587/8-1629) által készített festmény, mely Pánthy Endre nagyprépost gyűjteményével 1906-ban került az érseki gyűjteménybe. Pánthy a festményt gyakori bécsi tartózkodásai során Gerrit van Honthorst (1590-1556) műveként vásárolta egy műkereskedésben. Az akkori szakértők attribúciója tulajdonképpen jónak mondható, hiszen ez a művész nem csupán Ter Brugghen kortársa és céhtársa volt, hanem az utrechti caravaggeszk festőiskola kiemelkedő egyénisége is. Az Érseki Líceumi Gyűjtemény leltárkönyvébe, majd első nyomtatott katalógusába is ezzel a meghatározással került bejegyzésre a kép, s e festő köréhez tartozó művész alkotásaként került múzeumunk leltárába is az 1950-es leltározás során Fiú arcképe címmel.

35 Ceruzás bejegyzésként MB 1643 jelzetet olvashatunk, illetve azt, hogy az igazgató szobájának falára volt felakasztva. Ez a meghatározás 1955-ig nem változott, amíg Czobor Ágnes, mint a kiállításra szánt művek egyikét Kapós Nándorral, a Képzőművészeti Főiskola restaurátor tanárával meg nem tisztíttatta. E restaurálás során került elő a semleges háttérben a szenynyeződések és az átfestések alól a már tökéletesen olvasható НТВ monogram és az 1623-as évszám, melyben egyébként a 2-es számot valamikor korábban, valaki 4-esre festette át. Ezt a felfedezést Czobor Ágnes 1956-ban Magyarországon és Hollandiában egyaránt publikálta.

36 E publikáció alapján vette fel a művész monográfusa az éppen akkor készülő és 1958-ban megjelenő életmű katalógusba az egri képet.

37 A kép iránt itthon és külföldön is fokozódó érdeklődés mutatkozott, írtak róla, és kiállításokra kérték kölcsön már az 1960-as években. így a Budapesti Szépművészeti Múzeum és a Varsói Nemzeti Múzeum holland mesterműveket

38 bemutató közös kiállításán ismerkedett meg a képpel Jan Bialostoczki, a varsói múzeum akkori vezetője, aki 1966-ban megjelent könyvében (magyarul is olvasható 1982.) a következőket írja: „A XVI. század második felében megjelenik egy új képtípus: a képeken szereplő félalak nem portréként, hanem valamely általános eszme megszemélyesítőjeként kerül ábrázolásra. E művek közül valószínűleg az elsők közé tartozik Giorgione Col Tempo címen ismert Öregasszony-ábrázolása (Velence, Galleria del' Accademia), amelyen a múlandóság eszméjét fejezi ki. E zsánerképnek álcázott megszemélyesítések gyakran az öt érzék vagy a négy évszak 34 Ltsz.: 55.236. Érseki Líceumi Képtár Ltsz: 1906/348. SZMRECSÁNYI Miklós 1931.121. H. SZILASI Ágota 2000.480. 35 Pontosan: ismeretlen Honhorst követője: Fiú arcképe 36 CZOBOR Ágnes 1956.a.289-291.; CZOBOR Ágnes 1956.b.229-232. 37 NICOLSON, Benedict 1958.14-15.Mo.A29.; 65-66.32.tábla. 38 CZOBOR Ágnes 1967.kat.6l

. 54