Agria 38. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2002)

Bakó Zsuzsanna: Egy „nemzeti toposz” születése. Gondolatok Székely Bertalan Egri Nők című képe kapcsán

Bakó Zsuzsanna EGY „NEMZETI TOPOSZ" SZÜLETÉSE. GONDOLATOK SZÉKELY BERTALAN EGRI NŐK CÍMŰ KÉPE KAPCSÁN A magyar történelmi festészet gazdag tárházában található néhány olyan alkotás, amely egyfajta nemzeti toposznak tekinthető, azaz vizuális megjelenése vagy puszta említése egy korszakot, esetleg egy műfajt jellemez. Ilyen emblematikusnak nevezhető mű Székely Bertalan Egri nők című alkotása, amelyhez szorosan hozzákapcsolódott a hősi önfeláldozás, a hazaszeretet, a kitartó bátor küzdelem vállalásának gondolata. A kép sikeréhez több tényező mellett hozzájárult az is, hogy a mű tökéletesen megfelelt a kor, történeti festészettel szemben támasztott legfőbb igényének, a heroikus patriotizmus - azaz a hazafias hősiesség - ideáljának. Ez a korszak, a történeti festészet XIX. századi fejlődésének középső periódusa, a nagyjából 1850-75 közé eső időszak, amelyet a szakirodalom jelölt már a heroikus festészet, a romantikus akadémizmus, vagy a nemzeti szenvedéstörténet fogalmaival. A háttérben éltető forrásként az 1848^9-es forradalom és szabadságharc, majd annak leverését követő önkényuralmi időszak áll, arra késztetve a művészeket, hogy túllépjenek a történeti festészet pusztán nemzeti identitástudatot megteremtő szerepén, amely a század első felének műfaji jellemzője volt. Tárgyalt korszakunk legjobbjainak Than Mórnak, Madarász Viktornak és Székely Bertalannak - már az volt a feladata, hogy a historikus példázatokon túl, a történelmi eseményekből építkezve szimbolikus formanyelvet teremtsenek, amely alkalmas magasabb szintű morális mondanivaló közlésére is. így a történelmi festmények a jelennek szóló aktualizálható mondanivalót is hordoztak. Mindenek előtt a magyarság számára legérzékenyebb kérdésről, a nemzeti függetlenségről, illetve annak újbóli elvesztéséről beszéltek. Ez egyfajta érzelmi szükséglet volt, hiszen nálunk évszázadokon át többször alakult ki olyan politikai szituáció, amelyben az emberek a fenyegetettség érzésével s a szabadság elvesztésének tartós félelmével voltak kénytelenek élni. Évszázados függetlenségi harcaink kimeríthetetlen forrásként szolgáltak, így olyan témavariációk, mint a Mohácsi vész, Hunyadi László kivégzése, vagy Eger és más váraink török ostroma, számos feldolgozást értek meg. Általuk minden ember számára átélhetővé és átérezhetővé váltak olyan morális kérdések, mint a bátor küzdelem vagy a hazáéit hozott legfőbb áldozat, a hősi halál vállalása. A korAz egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 2002. 309