Agria 38. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2002)

Fodor László: Régészeti ásatások szerepe a várkultuszban

2. kép. Az 1930-as évek kutatásai nyomán feltárt késő-gótikus székesegyház. Pataki Vidor leírásai szerint várkutatási munkájuk sohasem haladt gondok nélkül, mivel a vár területének akkor két tulajdonosa volt az érsekség és a kincstár, így Pataki elmondása szerint, hol az egyikkel, hol a másikkal kellett hadakozniuk a területen végzendő munkák miatt. Nem beszélve arról, hogy a kincstári tulajdonban lévő katonai létesítmények a miskolci parancsnoksághoz tartoztak és ott kellett problémás ügyeiket orvosolniuk, nem egy esetben volt segítségükre az egri bor varázsa. Végül igen komoly szakmai erők bevonásával (pl. a Műegyetem akkori építészeti professzora, Möller István segítségével végezték a falak konzerválását). Az ásatási eredmények felmérései munkáit Csemegi József, Márkus János és László, valamint Popovits István építészmérnökök végezték, illetve műszaki tanácsadásaikkal jelentősen segítették a Délkeleti füles-bástya emeleti ágyútermének és környékének, a török-kori kapuvédő bástyának, a Törökkertnek a kiviteli munkáit. A lelkes kutatócsapatnak továbbiakban is maguknak kellett gondoskodni a kutatómunkák finanszírozásáról, így ki kellett találniuk valamit. Pataki elmondása szerint elhatározták, hogy felhasználva a korábbi munkák eredményeit 1930-tól 1938-ig már belépődíjat kértek, amelyet részben a követkőző feladatok elvégzésére, finanszírozására használták. A másik anyagi forrás Pálosi Ervin ötlete volt. A kutató és felmérő munkák során az aknafigyelő alagút vízelvezető folyosójánál olyan iszapolt jó minőségű agyagot találtak, amely alkalmas volt finomkerámia előállítására. A lehetőség a régészeti anyag kerámia formakincsén keresztül előttük hevert, csak meg kellett valósítani. Erre az egykor híres bélapát244