Agria 38. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2002)

Fodor László: Régészeti ásatások szerepe a várkultuszban

falvai kőedénygyár egyik elszegényedett fazekasát kérték fel, de a munkát végül is házon belül kellett megoldaniuk: Ignácz Sándor, az ásatások fizikai munkavezetője tanulta ki a fazekasságot, és ő kezdte el a néhány évig híressé is váló ún. „egervári kerámia" gyártását és forgalmazását. Az egykor széles formakincsű edényekből ma csak néhány maradt fenn. Viszont tudjuk, hol működött az egykori műhely, és öntőformáinak egy része megmaradt. Ezek ma a múzeum történeti gyűjteményében vannak. Az ásatások finanszírozásához járult hozzá az un. törökkert vendéglő megnyitása, amely évekig volt hangulatos része a várnak. 3. kép. Az 1950-es években készült ásatási kép a románkori szentélynél. A

II. világháborút követő kényszerű hosszú szünet után 1956-ban az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség irányításával indultak újra a kutató és helyreállító munkák. A régészeti munkákat Galván Károly, majd Kozák Károly irányította. A tervezői feladatokat kezdetben Détshy Mihály, majd Sedlmayr János és Nándori Klára (OMF) látták el. Az első években a gótikus püspöki palota, majd környezetéhez tartozó Tömlöc- és Föld-bástya kutatási és helyreállítási feladatait végezték. Ezt követte a Szt. János székesegyház két periódusa, majd a provizori palota és Szép-bástya DNy-i része. Legvégül az egykori gótikus kaput (Hippolitkapu), majd ezt követően az Ispotályt (kórházat) és börtönt, majd a reneszánsz tornyot és a leomlott Dobó bástyát hozták rendbe. 245