Agria 38. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2002)

Kiss Péter: A magyarországi első nyilvános és állandó képkiállítás Egerben és a Pyrker-képtár története (1812–1949)

XXXVIII. törvénycikkely, amelynek 2. paragrafusában ez olvasható: „Felső-Eőri Pyrker János László, Patriárcha és Egri Érseknek azon nemes tette, minél fogva ritka jelességű becses képgyűjteményét a nemzeti Múzeum gyarapításául a Hazának felajánlá."

68 Bakó Ferenc az egri mügyűjtemények történetével foglalkozó írásában tévesen 1845-ben jelöli meg ezt az időpontot, majd ezt a hibás adatot ismétli meg évekkel később is.

69 Sajnos, még az újabb kiadványokban is találkozunk e rossz évszámmal.

70 Kassuba Domokos a következőképpen indokolja Pyrker döntését a vármegyei tisztújítások körüli pártharcokra utalva: „Különösen a képtár új palotája volt kitéve a rongálásnak és beszennyezésnek: az éjjeli dobzódók serege mintha csak azt akarta volna kimutatni, minő durva tud lenni, ha akar. Pyrker végtére is megunta az örökös javítást és tisztogatást és a palota elejét díszes vasráccsal bekerítette, a közbeeső keskeny tért pedig virágos kertté alakította. Mikor a rács készen volt, az ellenzék vezető urai a városi közgyűlésen roppant zajt ütöttek 'a város területének' ilyetén önhatalmú elfoglalása és birtoklása" miatt, és Pyrker személyét sértő kifakadások közt követelték, hogy a tanács hányassa el onnan a kerítést. A higgadtabbak emlékeztették a gyűlölködőket Pyrker jó szándékára, a város iránti bőkezűségére és arra is, hogy sohasem kívánt semmit ingyen a várostól. Hosszú közdelem után végre abban állapodtak meg, hogy menjen Pyrkerhez egy küldöttség s vonja kérdőre, mi jogon foglalta el a kérdéses területet. Mikor a küldöttség vezetője, Rózsa Károly városi bíró a gyűlés kívánságát előadta, Pyrker - mondják - elfordult és könnyezett; azután leültette a küldöttséget, maga pedig az asztalhoz ment, jókora papírtekercset vett elő fiókjából s kiterjesztette a küldöttség előtt; egy hatalmas kaszárnya kész terve volt. „Beláthatják - így szólt -, hogy a mi a képtárfalával napról napra történt, nem lehetett már tovább tűrnöm; hasztalan kértem a tanácsot, kérésemnek nem volt semmi sikere; nem segíthettem hát a bajon másképp, mint azzal a rácsos kertecskével; azt hittem, inkább örülnek rajta, mert hiszen szép is és senkinek sincs útjában; meg aztán nem is kívántam ingyen. Nézzék e rajzot: Eger szegény, azt gondoltam, ez a kaszárnya is majd csak hajt neki valami kis hasznot. De hát a város számára nem kell tőlem az uraknak semmi, s azok után, miket tegnap is mondtak rólam, attól lehet tartanom, hogy ezzel az ajánlatommal is elutasítanának. Nem lesz rá alkalmok. Mindeddig nem tudtak, nem is akartak megérteni; ezután sem értenének meg: pedig szép álmaim voltak Egerről. Most már öreg is, beteg is vagyok, pihenni vágyom; jobb hát, hadd legyen vége köztünk mindennek. 'A kandallóban felcsapott a láng. Pyrker lehanyatlott zsöllyéjébe és sírt. A küldöttség leverten távozott és szomorúan adta hírül, 68 Magyar Törvénytár 1896. 72. 69 BAKÓ Ferenc 1963. 7. 70 SZECSKÓ Károly 1984. 107. 16