Agria 38. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2002)

Praznovszky Mihály: Mítosz, kultusz, história

A későbbi szoborkezdeményezők és szorgalmazók egyike volt a főispán, Báró Majthényi László. Szavait érdemes meghallgatni, mert ebben éppúgy tetten érhetők a kultusz szöveghasználata mint korábban Juranits Lászlóéban. így fogalmaz: „A hazaszeretet megyénkben is nyert egy vértanút, bír egy megszentelt hely et.... Hazánkban, annyi jeles egyén és tett honában, aránylag kevés az emlékszobor, őseink nem érc és gránitból, hanem szivökben emeltek emléket, maradandót...most azonban nemcsak szükség, hogy Magyarország határán belül minden lak egy-egy erősséget képezzen, melyben a hazához, nemzetiséghez hü ragaszkodás képezze a magát meg nem adó várőrséget, hanem minden egylet tettel hirdesse, hogy hazájának híve, nemzetiségére büszke, hogy bízik jövőjében, kegyelettel csügg múltján, s a rég elporladt ősök hamvaiban is tiszteli a honszeretetet és a polgári erényt... "

41 Fel kell figyelnünk arra, arra, hogy elhangzik a vértanú, a szent hely kifejezés. Ez a frazeológia szinte minden esetben visszaköszön. Petőfinek Széphalom szent hely, a Kisfaludy szoboravatásról beszámoló tudósító 1860-ban ezeket használja: szent érzelem, szentségtörő, a kegyelet felszentel, a nemzet szent dala, a költőszobra által felszentelt tér. Móra Ferenc kiskőrösi jászolról és glóriás gyerekről énekel. Berda József emlékversének versének címe: Költészetünk kegyhelye, Kiskőrös. Feszty Árpád a Kiskőrösi Múzeum emlékkönyvébe ezt írja. Szenteltessék meg a te neved. S aztán a többi kifejezés: szent küszöb, ide el kell zarándokolni, itt fejet kell hajtani, - tisztán és egyértelműen utalnak a kultusz alapvetően szakrális eredetére és hatására. Maga a szobor aztán csak 1989-re lett meg Drégelyen, akkor sem a várnál, hanem a faluban, Palánkon. Kő Pál szokatlan, Szondi szarkofágja valóban egy középkori síremléket idéz fel, a sírkő tetején páncélos vitéz alakjával. Baráti kör A várbaráti körök létrejötte is követi a helyi históriai kultuszok kialakulását, igaz jóval nagyobb késéssel. Tevékenységük hasonlít azokra a polgári szerveződésekre, amelyek a XX. század végén formálódtak s egy-egy város, tájegység történelmi, régészeti, irodalmi stb., emlékanyagát voltak hivatottak gyűjteni, közreadni. A várbaráti körök kezdetben a históriai személy nevét viselve, elsősorban a rá vonatkozó emlékanyagot gyűjtötték, majd folyamatosan terjedt ki gyűjtőmunkájuk az adott vár s az adott település hagyományrendszerének egészére. 41 BALOGH Zoltán 2002. 106. 158