Agria 38. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2002)

Praznovszky Mihály: Mítosz, kultusz, história

Ezekből a gyűjteményekből szerveződtek a múzeumok, mint láttuk Szigetvár és Hont vármegye esetében is. Később ezek a közösségek jelentős mértékben gyarapították a gyűjteményeket, vagy sajnos kellett elölről kezdeniük a gyűjtést, a háborús károk következtében. Ők azok, akik szervezik a közvetlen vár- és hős kultuszt. Ők azok, akik publikációs tevékenységet folyatnak az adott hagyomány anyagból, olykor nagyon fontos forrásokra bukkanva. Vezetőik mindig a kultikus beállítódás jegyeit magáén viselő személyek, általában a polgári középréteg tagjai, zömmel értelmiségiek, köztisztviselők, pedagógusok stb. A várbaráti körök fejlődés rendje is hasonlóan alakul, mint a kultuszé, hiszen szoros összetartozásuk nyilvánvaló. A nagy évfordulók táján tevékenységük felerősödik, azok elmultával visszaesik. A vezető személyiség léte meghatározza aktivitásukat, azok elhunyta után jelentős időnek kell eltelnie, amíg újjá tudják szervezni magukat és a régi minőségben és hatékonysággal dolgoznak. Felfogásunk szerint egy-egy várat övező mítosz létét alapvetően meghatározza annak szépirodalmi vetülete. Magyarán azt lehet mondani, hogy amelyik vár védelmének valamilyen módon hatásos nyoma van a szépirodalomban, az a vár beemelődik a nemzeti történeti emlékezet legmagasabb szintjére. Természetesen lehet kivételeket találnunk, vagy erőtlenebb példákat, de azért érdemes elgondolkodni bizonyos tényeken. Például Eger várával egyidőben Temesvárt is hősiesen védték. Helytállásuk felemelő, a védők önfeláldozása csodálatos példázat. De semmilyen kultusz nem alakult ki a helyszín, az esemény, a várkapitány körül. Nógrád megyében Drégely ostromával egyidőben hősiesen védték a kis Bussa váracskát az Ipoly partján. Olyannyira bátrak voltak, hogy itt a védők kegyelmet kaptak és elvonulhattak. De sehol nem lehet hallani erről a nagyszerű helytállásról, még a helyiek emlékezetében sem maradt meg. Közeg ostroma is része a nemzeti mitológiának, a várkapitány joggal kerül be a magyar hősök csarnokába. Ám a kőszegi Jurisics kultusznak nincsen visszhangos, a város közösségén túlnyúló jelentősége, hatása, mivel nem íródott róla olyan formátumú alkotás, mint Zrínyi Miklósé, vagy Gárdonyi Gézáé. Számunkra nyilvánvaló, a várkultusz ezekben az estekben kimondottan szépirodalmi indíttatású. Eger várának kultusza ugyan a helyiekben erős volt a regény megjelenéséig, de nemzeti történelmi példázattá csak Gárdonyi műve nyomán emelkedett. Ebben semmilyen bántó szándék nincs az egriek mítosz teremtő magatartása és kegyeletére vonatkozóan, ez egyszerűen csak azt jelzi, hogy egy adott pillanatban az egriek magatartása, már tudniillik a kultuszteremtőké, emlékezet védőké, erősítést kapott Gárdonyi regényétől. S ettől kezdve minden másképp történt, formálódott. Sőt, ez a szépirodalmi kötődés jelentősen előremozdította az Eger kultusz egyetemessé válását. Drégely vára nevét kimondva mindenki Arany János versére gondol. Ugyan ki is emlékezett volna egy maroknyi jobbágykatonára egy jelentéktelen nógrádi 159