Agria 38. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2002)

Praznovszky Mihály: Mítosz, kultusz, história

hogy a hagyományteremtők közül bárkinek is részletesebb ismerete lett volna a stratfordi ünnepekről, azok tartalmáról, eszközeiről. Ez a példánk egy jelenlegi élő eseménysor Csesztvén, Nógrád megyében. Ezen jól látható a kultikus események egyik meghatározottsága, azaz valamilyen jeles naphoz való kötődése. Ez magától értetődik, de alapjaiban itt is a szakrális egyezés mutatható ki, a megszületés, a keresztrefeszítés, a feltámadás napja, mint közösségi ünnepet szervező dátum.

16 Csesztvét azért említem, mert ennek az irodalmi ünnepnek a megszületésénél magam is aktív szerepet játszottam, s felelőséggel mondhatom, vállalva a sértő megjegyzéseket is, hogy fogalmam sem volt a stratfordi ünnepek mibenlétéről. Magatartásom és kollégáim együttműködése azt igazolta, hogy a hagyományt is fel lehet találni. Még inkább azt kellene mondani, a hagyományteremtés és ünneplésformák mélyében olyan alapvető emberi öröklött, kultur-antropológiai magatartásnormák mutatkoznak meg, amelyeket valamennyien génjeinkben hordozunk, s ilyenkor ösztönösen alkalmazzuk azokat. Csesztve Madách Imrének az otthona egy időben, élete legboldogabb szakaszának helyszíne. Sok jeles esemény köti ide, s hajdani kúriájában jött létre az ország első Madách múzeuma 1964-ban, (Természetesen kerek évfordulón: a halál 100. évfordulóján, azaz október 5-én.) Ettől kezdve a múzeum élte a maga életét, hol jöttek látogatók, hol nem, pár száz vendég minden évben. Kiállítások készültek s avultak el, mígnem a legutolsó nagy kiállítást 1983-ban rendezték, természetesen egy kerek évfordulóhoz kötve a Tragédia bemutatásának 100-ik esztendejét köszöntve. Ekkor fogalmazódott meg egy Madách Irodalmi Nap megrendezése, minden év október 5-én, vagy ahhoz közel eső szombaton. S ez tart mind a mai napig, változó tartalmi bőséggel és érdeklődői létszámmal, de most már kialakult ünneplés rendszerrel, amely pontosan követi egy szakrális rituálé menetrendjét. Ezt én legalább tucatnyi látvány-elemben tudtam összefoglalni. Mint látjuk majd, hogy ezek a rituális események nem nélkülöznek bizonyos ironikus hangsúlyokat sem, hiszen olykor a program és a lehetőség ellentéte önmagától adja az ünneplési forma akaratlanul is ellentmondásos hangulatát. A csesztvei nap eredendően zarándoklat. Egy napig tart, reggeltől estig zajló programokkal s minden olyan cselekvéssel, amely szakrális gyökerekre vezethető vissza. Zarándoklat jellegét erősíti, hogy egy távoli falura kell eljutni, ide hétvégén autóbusz nem jár, szinte csak gyalogosan közelíthető meg. (Igazán stílszerű a valódi gyalogos ideérkezés lenne, de ezt még senki nem javasolta...). Innen az út nem vezet tovább s ez is felerősíti az áhítatot: a világ végén vagyunk egyedül, összezárva Istenünkkel. 16 PRAZNOVSZKY Mihály 1995. 99-105. 144