Agria 37. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2001)

Z. Szalai Sándor: Gárdonyi Géza történelmi regényei

mozgása és a szociális kérdések megoldása izgatta. Amikor a párizsi világkiállításon járt, s a katalaunumi síkon is körülnézett, a föllelhető történeti forrásokat már egybevetette. Mindenekelőtt a bizánci küldöttséggel, 449-ben Attila udvarában vendégül látott Priszkosz rétor följegyzéseit tanulmányozta. (Ez a legeredetibb s legbővebb leírás a hunokról - harci szövetségükről, életkörülményeikről, szokásaikról stb.). Tudta, hogy a hunok gazdagsága főként nem a hadisarcból, hanem az állattartásból, pásztorkodásból, vadászatból származott. A rómaiak és a hunok harcmodoráról Riolacci munkájából tájékozódott.

22 Ha csak a „mindig egyforma", idők felett álló „kicsiny emberek" sorsa érdekelte volna, mint ahogy Schöpflin Aladár gondolta, az egyének életét befolyásoló történelmi idő, gazdasági állapotok, vallások lehetőleg pontos ábrázolására miért fordított volna enynyi energiát, a régész körültekintő figyelmességével?

23 A csataleírásokon minden kiadás alkalmával bővített, már-már túlterhelve a kompozíciót. A tudomány és a néphagyomány „feltűnő találkozása" igazította útba. A Priszkosz nyomvonalán haladó Salamon Ferenc térképészeti számításait erősítette meg a már Dugonics rögzítette, szegedi néphit a környéken székelő és a Tiszába temetett hun vezérről. A néphiedelem a századfordulón csak tovább terjedt, színeződött. Gárdonyi munkáját ugyanakkor a krónikák egymásnak ellentmondó adatai nehezítették meg; fel is hívta erre a történészek, filológusok figyelmét.

24 Jogosan kifogásolta a hunok eltűnése utáni VI. században élt gót történetíró, Jordanes egyes állításait, Kézai „lényegi becsületét" védve, holott az ő felfogásában is talált kivetnivalót. Megpróbálta a szemet szúró tévedések, túlzások korrigálását, de amire oly sokat panaszkodott, a történeti források hibáit és hiányosságait az énregény formájával hidalta át. Titkosnaplójába rótt bejegyzései tanúsítják ezt. ,Az elsőszemélyű elbeszélés akármilyen hézagos, darabos, töredékes lehet" - konstatálja önmaga bátorítására. Minél töredékesebb, annál inkább érezteti a „mögöttes rezgést". „Karakterfestés is könnyebb, levegő is igazabb. " A mese mindjárt a mesélőt is karakterizálja, kinek-kinek ahogy nyúlik vagy szakad a rétestésztája. Ezért fájlalta később, hogy az egri várostromot nem egy hazatért s orvoshoz vitt vitézzel mondatta el, mert „úgy az elbeszélésnek egyéni zománca is lett volna".

25 A közfelfogással ellentétben Attilát sem csupán zseniális hadvezérnek mutatja, hanem a ravennai udvarban nevelkedett, rendkívül eszes, latin műveltségű diplomataként és széles látókörű politikusként is. Jordanes és Thierry elképzeléseivel ellenkezőleg nem a „lóhúson nőtt", „kutyafejű" barbár, hanem tevékeny vezető, aki folyvást követeket küld szét és fogad, és sokféle tudásával kényszeríti térdre, ha csak rövid időre is, a fél Európát. Hűséges alattvalóival és alattomos ellenségeivel szemben egyaránt nyílt, egyenes ember. Egyéniségének varázsát ugyancsak el tudja hitetni Gárdonyi. Ahogy a holdtöltén rendezett vacsorákon családias körbe tömöríti rangos törzsét, tanácsadóit, feleségeit, szolgáit. Egyszer zsarnokokat leckéztet meg, másszor a csatában elesettek özvegyeit gyámolítja, s egy „hitvány lóperben" ítélkezni is „népe közé ül". A „fapalotás", „fatányéros", „fakupás" Attilában a puritánság kap hangsúlyt. Már a kortárs Piszkosz keleti etikettjét, hajbókot nem tűrő méltóságtartását figyelte meg. Gárdonyi a császári diktatúrákkal szemben a hunok soknemzetségű táborában érvényesülő szabad fegyveresek szövetségi rendszerét s az emberibb körülményeket di22 Le camp de Châlons, Paris, 1865. 23 SCHÖPFLIN Aladár 1937. 24 Igazítások Attila történetén. Budapesti Hírlap, 1901. ápr. 7. 25 Titkosnaplójából. 429