Agria 37. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2001)

Z. Szalai Sándor: Gárdonyi Géza történelmi regényei

Gustave Flaubert történelmi regénye merőben más, mint a nagy elődöké. Ó - programszerűen is - a modern író lélekanalíziseit vitte be a történelmi tárgyú művekbe. Salammbója Gárdonyira lenyűgözően hatott, bár inkább szerkezeti, mint tartalmi, de semmiképpen sem szemléleti hasonlóságok fedezhetők fel a Szajna-parti magányba vonult Flaubert és a vidékre szorult Gárdonyi művészetében. Flaubert érdeklődése az ókori Kelet kultúrája és mitológiája iránt hűvös tárgyilagossággal párosult, és a zsoldos háború karthágói pusztítása is csak külsődlegesen kapcsolódik a rögeszmébe zárkózó „keleti nő" kiismerhetetlen egyéniségéhez. Gárdonyi viszont kóros szenvedélyétől szabadítja meg - a realitások útjára terelve - hősét. Zéta a katonai vitézségével akart magának társadalmi rangot, megbecsülést szerezni, hogy szolgából Emőke egyenrangú társává emelkedhessek. Mivel a katalaunumi hős felszabadítására már senki sem gondol, visszamenekül a görögökhöz a hűséges, gondoskodó Dsidsiával. A Meyer-típusú történelmi regény aligha volt Gárdonyi számára minta. Conrad Ferdinand Meyer valóban kosztümös énregényeket írt, amelyekkel - úgymond - „ személyes érzéseit álcázta" és „olvasóit erősebben distancírozta". Ha Gárdonyinak valamit titkolnia kellett, elhúzódó válópere miatt legfeljebb a két Margithoz fűződő, bizonytalan kapcsolatait burkolta homályba. Meyer személyében a történelem ördögi, hatalmi kérdés, a sokaság felett állüó egyéniség fölénye, mint a harmincéves háború hőséé, Jürg Jenatsché is, amikor a vallásszabadság eszményéből önkény és gátlástalanság lesz. Feltételezhető, hogy a másik svájci író, Gottfned Keller azért lehetett vonzóbb, mert a múlt tovább élő szellemét a népemlékezetben, a népünnepélyek varázserejében és a demokratikus törekvésekben látta. Tolsztoj a totalitás igényével művelte a műfajt. Szerb Antal megállapítása szerint „az emberi élet teljes gazdagságát" sikerült feltárnia a Háború és békében, ám ha sokat tudott is a történelemről, épp „a napóleoni kor hiányzik müvéből. Szemlélete sajátos orosz vonás: az egyes ember nem számít a történelemben, csak milliók akaratának összeszövődése" a fontos.

19 A szuverenitását féltő Gárdonyi pedig az egyes ember sorsán méri a történelmi változásokat. (Az egyes emberén, aki először csak a „borzasztó felfordulást" látja, majd a később élő ismeri fel azok „tisztító, javító" szerepét.)

20 Az összehasonlításokkal persze óvatosan kell bánnunk, nehogy egy-egy tetszetős ötlet csapdájába essünk. Gárdonyinak van egy bölcs nyilatkozata, amit mindjárt A láthatatlan ember megjelenése után adott a kortársakhoz intézett körkérdésre. Eszerint író számára a „könyvhatásoknál" meghatározóbbak az „életi hatások", amiket a „vele született képesség már a gyermekkorban befogad". „Az emberben minden könyv nyomot hagy, jegyet ver a lélekre", de a legkedvesebb könyvek is „csak az irodalmi formákat adják", amelyekből az író a neki megfelelőt választja, s azt mindig új tartalommal megtölteni igyekszik. Azért, mert „amelyik író könyvből meríti, amit könyvbe önt, az bizony értéktelen író, mert csak az ér valamit, amit még nem mondott ki senki se"

21

. A hun-magyar rokonság tudományos feltételezése még foglalkoztatta az írókat, művészeket, amikor Gárdonyi A láthatatlan embert formálgatta. A magyar politika hirdetői, pártok képviselői közül sokan siettek kihasználni a nemzeti mitológiákban rejlő ősiség varázsát - sovinizmusuk alátámasztására. Gárdonyi megvetette a soviniszta nagyképűséget, főként annak külsőséges megnyilvánulásait. Őt a történelem mélyebb vetülete, társadalmi 19 SZERB Antal 1941. 20 Lásd az Isten rabjaiban a tatárjárás utáni újjáéledés magyarázatát! 21 Legkedvesebb könyveim (kortárs írók nyilatkozatai), szerkesztette: Gyalui Farkas, Bp. 1903. 428