Agria 37. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2001)

Bencsik János: Mennyire palóc település Polgár, a volt Szabolcs megyei mezőváros?

pülést építette ki. Tehát az új otthonában síkvidéki módon rendezkedett be. Elfoglalva a település, az épített környezet számára a Tisza morotvákkal szabdalt, árvízjárta, lapályos térségből kiemelkedett homokhátságot,

30 a szűken értelmezett belvárost (a római katolikus templomot és környékét, egészen Selypes árteréig, a mai Táncsics út mindkét oldalát, ki a temetőig). Az első temetőjük pedig a Kálváriadomb volt.

31 A másik igen lényeges eleme a tárgyi kultúrának a paraszti építmények, elsősorban is a lakóház. Addig, amíg az új polgáriak településszerkezetükben követték a környezetük szokásait, a paraszti épületek már a kibocsátó területek, a palócok által lakott megyék, az ún. északi háztípusban (más néven a palóc ház)

32 hagyományaikat őrizték. A falukép meghatározó eleme ez a széles vízvetős, felül kisvértelekes (füstelvezetős) ácsolt szerkezetű tetővel rendelkező lakóház maradt. Persze, amint azt feltételezni lehet, hellyel-hellyel előfordult egy-egy ágasfás tetőszerkezet, a szelemengerendára akasztott szarufákkal. A palócház egyes példányaiban jól tanulmányozhatók az utóbbi évszázadban bekövetkezett módosulások. A XIX. század 80-as éveiben emelt lakóházak az utcára végfallal épültek, homlokzatukon előbb egy, majd később két kisebb méretű ablakkal. Az udvari homlokzatukon a módosabb paraszt portákon a tető alá épített, csonka ámbitusos jelleg határozta meg. Három osztatúak voltak: lakószoba, konyha és kamra. Ebben az esetben egy részüknek nem volt ámbitusa. Abban az esetben, amikor ámbitussal törték meg az épület elejét, az a szoba-konyha előtt húzódott végig. Az egyes helyiségre egy-egy kisebb méretű ablakot helyeztek. Ha nőtt az igény, akkor a kamrából lakószobát alakítottak, majd megtoldották egy kívülről bejáratos kamrával az épületet. Az első szobát ünnepi alkalmakra (lakodalom, szülés, betegség, végül a halál és a gyász) tartották fenn. Az ámbitus fölött nyújtották végig a lábakon álló sárgerendát. Él annak az emléke, hogy az ámbituslábakat talpgerendába ácsolták. A továbbfejlődést reprezentálta, amikor az ámbitust az utcai homlokzat alatt is folytatták. Az így nyert L alakú ámbitus már a gazdagság, a módos életmód jele volt. Egyébként ez a „körámbitus" jól védte az épület falait az időjárástól. Más oldalról pedig kiváló alkalmat szolgáltatott a családnak, hogy díszítsék a felső részét, a lábaknak pedig szarkalábat ácsoltattak. A módosabb családi otthon a körül ámbitusos négyosztatú ház. Az emlékezet még őrzi azt a szokást, hogy az egyszerűbb családok esetében a házpadra jártak a tyúkok hálni. A lakóház (szobák) tüzelőberendezése az 1930-as évekig a napraforgó vázzal szerkesztett, majd kívül-belül sárral betapasztott boglyakemencék A konyhára emelték a szabadkéményt, alája pedig közép-tűzpadkát raktak vályogból. Innen nyílott a kemence fűtőnyílása. A tüzelőberendezésben azt tapasztalhatjuk, hogy ezzel is alkalmazkodtak az alföldi környezethez, a könnyen égő szalmához, a gazhoz, csutkához. Amikor Polgár történetén munkálkodtunk, s magam a paraszti közösség gazdasági tevékenységét tanulmányoztam, ezeket a könnyen észrevehető, látható, s könnyen tipizálható jelenségeket vettem irányadóknak. Ezért az adott tanulmányom végére, mintegy öszszegzésként írtam a fejezethez: Palóc párhuzamok Polgár néprajzában

34

. Arra számíthat30 Az ilyen típusú településbelső jellemzi a környező alföldi településeket (Tiszacsege, Egyek, Tiszaladány, Csobaj) is. 31 Nagy a valószínűsége annak, hogy az új polgáriak már nem a templom körül temetkeztek, ezt a földesúr is szabályozhatta. 32 ORTUTAY Gyula 1977.

1. 728.; CSEREI Miklós-BALASSA M. István-VIGA Gyula 1989. 33 SABJÁN Tibor 1988. 21. 34 BENCSIK János 1974a. 319. 395