Agria 37. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2001)

Bencsik János: Mennyire palóc település Polgár, a volt Szabolcs megyei mezőváros?

A káptalan a visszaperelt több mint 60 000 holdnyi polgári és szentmargitai határból minél nagyobb hasznot igyekezett húzni. A telepítés pontos története még kutatásra vár. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy a földesúr a hajdúk kiköltözését követően egy évtized elteltével látott a telepítéshez. Azonban ezt megelőzően a spontán beköltözésre is van példa. 1722-ben Juhász János költözött a pusztuló város házai közé. Az természetes, hogy további kutatás újabb eredményt hozhat. Bizonyos elszórt utalásokból azonban az új lakosok származási helyét leszűkíthetjük. A káptalan Szabolcs vármegyének írt levelében olyan híradással élt, hogy a telepesek „külső vármegyékből" érkeznek. Tehát nem Szabolcs megyeiek, de nem is hevesiek, hiszen a káptalan számára Heves nem külső vármegye. A többesszám több megyére enged következtetni, amit az új lakosok nyilatkozata csak megerősít, mely szerint „kiilömb külömb való Vármegyékbül és messzerül való helyekbül" jöttek áz Polgári Pusztának megh szállása végett". S valóban, az új lakosok származási helyét illetően két konkrét adat áll rendelkezésünkre, s egyik sem Heves megyei. Szitás Mihály „szabad ember" négy másik társával Esztergomból jött ide. A község korai történetében jelentős szerepet játszó Odri família pedig a Hont megyei Tergebecről

7 költözött Polgárra. Tergebecről másoknak is kellett jönniük, mert amikor belső súrlódások miatt Odriék költözködni szándékoztak, híre terjedt, hogy a „Tergebecziek is el mennek vélek". Bizonyos jelekből ítélve pontosan ez az Odri András lehetett az uraság embere, aki szervezhette és irányíthatta a letelepedést. Ebben az esetben - tekintettel Odri mozgási körére - Hont, Esztergom, Nógrád megyék területét tekinthetjük az új lakosok származási helyének. 1727. május 8-án írták alá Egerben ,Az Polgári Uj Lakosokkal való Nemes Captalan Conventioját", amelyben részletesen szabályozzák azt, hogy milyen feltételek mellett telepedhetnek az ide költözni szándékozók.

8 Tegyük hozzá az elmondottakhoz, hogy Polgár mezővárosi jogállású volt a Hunyadiak óta.

9 Mint mezőváros kedvezőbb életfeltételeket biztosított lakói számára, mint a jobbágyfalvak. Polgáron az 1728-as, pontosabban az ekkor kezdetét vett újratelepítés eredményeként egy erős római katolikus vallású jobbágyközösség jött létre. Megvalósulhatott tehát a földesúri szándék, a Polgár-Szentmargita hasznosítása. Elöljáróban jegyezzük meg ehhez, hogy sikerült Polgárról leválasztania Szentmargitát, s külön kezelte az utóbbit. A benépesítés lassú folyamat volt, s feltehetően két emberöltőnyi időt vett igénybe. A szabadhajdú múlt emléke persze ott kísértett körükben. Évszázad múltán is elemi erővel bukkan fel a hajdújog követelése. Nyakas Miklós a Polgár történetével foglalkozó, már hivatkozott tanulmányában

10 részletesen elemzi azokat a történelmi és társadalmi okokat, amelyek Polgár jobbágy közösségét arra ösztökélték, hogy a XIX. század első negyedében kőtábla szövege ez: MAGNA DOMINA COELORUM REGINA A POENISIINFERNI LIB ERA NOS IN HUNC FINEM OBTULITIOAENES KOMAROMI CUSTOS ET CANONICUS AGRIENSIS MDCCXXXVIII. 7 FÉNYES Elek 1851. IV. 198. „Tergebecz (Terbussovcze) magyar falu, Hont vármegyében 190 kath, 120 evang. lakja, kik között számos nemesek vannak. Földesura többen." Ezek alapján csaknem bizonyos, hogy a Tergebeczről jött nemes kisbirtokosok lehettek. 8 NYAKAS Miklós 1974. 152-153. 9 MÓDY György 1965. Uő. 1974. 41-86. 10 NYAKAS Miklós 1974. 198-204. 388