Agria 37. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2001)

Gy. Gömöri Ilona: „Polgár-telep”, „Bankpince”. Szőlőuradalom a hevesi homokon

tő években készülhetett. Leírása: álló, csücsköstalpú pajzs. A pajzsmező közepén egy sze­gélyes, sima felületű kisebb pajzs ábrázolódik. A sisak jobbra fordult nyitott rostélyos si­sak, rajta kicsiny korona van, kétoldalt szalagszerű, kacskaringós sisaktakaró. A koroná­ból két sasszárny emelkedik ki, melyek között egy könyökben behajlított kar zászlót tart. A címerkép pajzs ábrázolása feltehetően a készíttető, Pajzs Gyula nevére utal. A címer fö­lött jelenleg egy szellőző nyílik, az itt bejutó víz és egyéb szennyeződések megviselték a faragványt, de állapota így is jónak mondható. Az egész terem, a címer is fehérre meszelt, melyet vékony penészréteg is borít. A pince fölött, hosszan elnyúló épületben működött a présház. „A szüretelőktől ide a féltető alá hozták a platókkal felszerelt igáskocsik a puttonyokból kádakba gyűjtött szőlőt. A napjainkban is meglévő hídmérlegen előzőleg megmérték a rakományt. (A kocsik önsú­lya krétával volt felírva a jármű oldalára, így egyszeri kivonással megállapítható volt a behozott szőlő mennyisége.) A kocsikról, a kádakból nagy cement-tartályba borítgatták a fürtöket, ahonnan kanalas elevátor vitte fel azokat a darálóba. Innen a présekbe való át­rakás már kézi erővel, vasvillával történt. A sorban legutolsó prés hidraulikus, azaz víz­nyomású volt. Két kassal működött. Amíg az egyikbe a préselendő, már szinte száraz tör­kölyt rakták, addig a már tele lévő másikban a víz nyomóereje méteres átmérőjű, öntött vaslapot tolt felfelé. Ez olyan erővel történt, hogy a száraznak látszó fürtmaradványokból még bőven csurgott a must. A préselés befejeztével a hidraulikus présből kemény pogácsa­ként zuhant ki a törköly, melyet azután a távolabb lévő, föld alatti cementvermekbe, az úgynevezett törkölyös tartályokba szállítottak. " m „A must a prések alól föld alatti, fedett csatornákban folyt össze egy nagy mustgyűjtő betonmedencébe. Innen kézi szivattyúval juttatták le a pincébe. " ш hz épület egy másik helyiségében kapott helyet a két mustsűrí­tő berendezés, melyeket az osztrák Orenstein és Koppel cég készített. „ Üveggyapottal szi­getelt, vörösréz üstökben folyt a must sűrítése. A hasas alkotmányt a mellette lévő szivaty­tyú szolgálta ki. (A sűrített must a benne lévő tömény szőlőcukorral a gyengébb borok mi­nőségi feljavítására szolgált.) A munkafolyamatokhoz szükséges energiát a szomszédos gépház termelte. A gőzekék mozgatására egykor szolgált masinából a gőzt a sűrítő helyi­ségbe vezették. Itt a gőz egy 3 méter átmérőjű lendkerékkel ellátott egyszerű gépet mozga­tott meg. Erről széles gépszíj vitte az erőt a transzmissziós tengelyre. Az ezen forgó kere­kekről újabb végtelenített szíjak csatlakoztak a szivattyúkhoz és a mustsűrítő üstökhöz. " m Az épület északi végén, a pincelejárat szomszédságában volt a pincemester gyakor­nok irodája, aki a pince közvetlen felügyeletét látta el. „Az irodát kurblis házi telefon kö­tötte össze a Juhásztanyával, az intézői irodával. A pincében tárolt borok mennyiségi nyil­vántartása és az eladott bormennyiségről szállítólevél kiállítása mellett munkájának leg­fontosabb része a maligánozás volt. Ez a borok szeszfokának megállapítását jelentette, az erre a célra szolgáló különleges műszerrel. " I(M A pincéhez tartozó létesítmény volt még a nagy méretű hordóraktár, mely a pince­mester irodája mellett derékszögben csatlakozott a főépülethez. Itt egy leválasztott helyi­ségben volt a kádárműhely. „Gönczi Gyula kádármester alkotta itt remekeit, melyek for­májuk, illatuk (szlavóniai tölgyfa) révén órákig szemlélődésre kényszerítettek. " I05 101 SOÓS Imre 1998. 8. 102 Uo. 103 Uo. 104 SOÓS Imre 1998. 9. 105 Uo. 353

Next

/
Thumbnails
Contents