Agria 37. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2001)

Horváth László: A XX. századi Heves megyei kivándorlás alapvetése 1910-ig

nos még a szószékről is figyelmeztette őket az emigráció veszélyeire, de hiába hivatkozott a hazára és a családra, „...még az asszonyok ösztönzik férjeiket (ti. kivándorolni) azon mesés kereset reményében, amit egyik másik haza ír és küld..."

61 A siroki plébános pedig 1902. februárjában egész letargikusan azt írta egy levelében, hogy hiába minden beszéd, körlevél. „...Amíg Amerikából, az ő ismerőseik, barátaik és véreiktől jövő levelek tartalma meg nem lesz cáfolva, a mig a kivándoroltak közül legalább egynéhány haza nem kerül reményeiben csalódva, nyomorogva és végső szükségben, vagy a míg amerikai barátaiktól olyan leveleket nem kapnak, amelyekben munkahiányról és szükségről panaszkodnak: addig hiába teszünk bármit, szándékaiktól nem engedik magukat eltéríteni. Az itteni emberek inkább hisznek az Amerikában élők leveleinek, hisznek azoknak a postautalványoknak, melyeken a pénz Amerikából falujokba érkezik... "

62 Tipikus eset lehetett az első egerbaktai kivándorlóé is még 1902-ben. Mata János a közös hadseregbe eleget tett kötelezettségének, majd átment a csendőrséghez. Az itt eltöltött évek alatt „...elszokott a munkától, s annyira beleélte magát az urhatnámságba, hogy haza kerülve ahelyett hogy kaszát-kapát fogott volna, mint aféle 3/4 telkes földmives gyermeke, hosszúszárú pipával, kesztyűsen sétált s nyakrafőre küldözte a kérvényeket a különféle hivatalokhoz, mert minden áron csak úr, ha már nagyobb nem is, legalább valami vasúti alkalmazott vagy hivatalszolga akart lenni... " A jelek szerint próbálkozásait nem koronázta siker, mert hamarosan társakat kezdett toborozni az amerikai útra. Végül Becsei István volt érsekuradalmi béressel, és Mata Ferencz gazdával elindult az Újvilágba. A következő évben Egerbaktárói már tíznél többen folyamodtak útlevélért.

63 A környék mozgalmára előbb-utóbb Egerben is felfigyeltek a szegényebb sorsúak. S bár már a XIX. században is volt egri emigráns néhány, a földmíveseket először Erős Ignácz példája sarkallta távozásra. Erősnek testvére, Imre, árnyékszalai lakos, már korábban elment. Kint vízvezeték-szerelőknél kapott munkát, s oda hívta ki öccsét Egerből. Erős Ignácz egy másik egri társával, Losonczy Andrással vágott neki végül is a nagy útnak.

64 Több oka is van annak, hogy minden beszámoló, ha a kivándorlók nevét nem is, de a hazaküldött pénzt igyekszik pontosan számon tartani. Oly jelentős eltérés van az itthoni kereseti lehetőségek és az amerikai átlagbérek között, hogy az még a honi közigazgatás vezetőit is elámította. Nálunk egy férfi mezőgazdasági munkásnak 1900-ban egész éves keresete 180-200, nőnek 140-160, egy gyereknapszámosnak pedig átlag 90-110 korona.

65 A tavasz beálltával az Alföldre elszegődő munkás 48-58 koronát és konvenciót kap, az asszony 30-38 koronát a konvenció mellett. A konvenció (ua. mint a komenció) általában jelent 2-4 kg szalonnát, 4-8 kg főzeléket és 40-50 kg lisztet. És ezért a keresetért is távol kell lenni a falutól, a szeretteiktől a summásoknak legalább 4-6 hónapig. Ez a helyzet pedig a századfordulón még romlott is sokszor. Az aratórészeket vizsgálva „... Heves megyében a feltételek rosszabbodtak és itt komencióval átlagban 1/13.-at adtak ugyan, de előfordult a 16. rész is... " 1908-ra, nem utolsó sorban a kivándorlás hatására a helyzet némilegjavult, ekkor már a megyében 10-11. részért aratnak a komenció nélküliek. (12. rész 61 HML. IV-404/a. /71. 13. A recski lelkész levele a főszolgabíróhoz. 62 HML. Iv-404/a. /71. 10-11. 63 Hevesvármegyei Hírlap 1903. ápr. 15. 3.old. Kivándorlás. 64 Hevesvármegyei Hírlap 1903. május 8. 3.old. Egerből - Amerikába. 65 RÁCZ István 1980.35. 312