Agria 37. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2001)
Horváth László: A XX. századi Heves megyei kivándorlás alapvetése 1910-ig
A belügyminiszter természetesen jelentési kötelezettséggel riasztotta az alispáni hivatalt 1902. november 10-én. A mezőtárkányi kivándorlás ügyében megtartott vizsgálatról felvett jegyzőkönyv sokatmondó. 46 A gyanú nem igazolódott, „...egyáltalán nincs tudomásuk arról, hogy a községben kivándorlásra csábító egyének garázdálkodnának, s hogy a lakosság ennek következtében nyúlna a vándorbot felé... " - hangoztatják még a községi , járási elöljárók is. Járási főszolgabíró és a községi elöljáróság, mint kik a helyi viszonyokkal ismerősek, a kivándorlás okait a következőkben látják: 1.) Mezőtárkány községben közel 1000re megy azon lakosok száma, kik csekély vagy semminemű ingatlannal nem bírva, hogy megélhetésüket biztosítsák a felső-magyarországi vármegyékbe szélednek el hosszabb időre, hol részben aratásig részben vasúti munkáknál nyernek foglalkozást. E felső-magyarországi vármegyék ott már évtizedekkel ezelőtt megindult kivándorlás következtében hiányában vannak a munkás kéznek...ott a néppel érintkezve, s látva, hogy az onnét évekkel ezelőtt kivándorlónak otthon maradt családtagjai számára évenkint tekintélyesebb összegeket küldenek haza; itt szívják tehát magukba a vágyat arra, hogy az amerikai élettel ők is megismerkedjenek. 2.) Itthon a községben állandó munkájuk nincs, azért kénytelenek első pont szerint ott keresni azt a hol találják... 3.) Mezőtárkány községben néhány év óta az öltözködési fényűzés különösen a nőknél elszomorítóan lábrakapott. Nemcsak a vagyonosabb családok tagjai, hanem az úgynevezett munkás nép is azon törekszik, hogy e tekintetben, ha csak lehet, hátra ne maradjon... " A borsodi lelketlen csábítók közreműködését tehát nem sikerült igazolni, mégis értékes számunkra ez a jegyzőkönyv. Korabeli hivatalos vizsgálat eredményeként tudjuk, hogy a község lakosságának jó része falujában megélhetést nem talált. Ezért, mint potenciális kivándorló jelöltek kezelhetnénk csak őket. Ehhez társul azonban az is, hogy éveken át a lakosság jó része a Felvidéken kereste kenyerét, hol beszédes példáit láthatták a kivándorlás „előnyeinek". Látták a bátyus útra kelőket, s irigyelhették a dolláros visszatérőket. Elsőkézből jutottak az amerikás információkhoz. Hallották az „ígéret földjére" vezető útvonalakat, a kinti szállás és kereseti lehetőségeket. Némelyikük biztos címet is kapott, hol csak jelentkeznie kellett, ha esetleg rászánná magát a nagy útra. Márpedig az információáramlásnak országosan is nagy szerepe van a kivándorlás alakulásában. A mezőtárkányiak pedig elsőrangú információs csatornához jutottak, saját szemükkel láthatták a kivándorlás eredményeit, gyümölcseit felvidéki munkahelyükön. A másik értékes megjegyzése a jegyzőkönyvnek, hogy az első falubeli kivándorlók már évekkel korábban elszakadtak a tradicionális paraszti életformától. Távol szeretteiktől, vasútnál vagy másutt dolgozva jóval mobilabbak, mint a falusi közösség többi tagja. Ez a mobilitás pedig a jelek szerint elősegíti a kivándorlás megindulását. Érdemes talán fölfigyelni arra, hogy a megyei kivándorlást elindító községek csaknem mindegyike a vasút vonzásában élt. Az 1871-ben elkészült hatvan-miskolci vasút nemcsak érinti, de részint foglalkoztatja Ludas, Kál, Kápolna, Kompolt, Füzesabony, Mezőtárkány lakosságát. Az 1882-ben megépült Kisterenye-Kisújszállás közötti vasút szintén Kairól kiindulva Tófalu, Aldebrő, Feldebrő, Verpelét, Tarnaszentmária, Sirok, Recsk, Mátraderecske, Mátraballa útirányon át éri el Kisterenyét. A vasutasok mobilitásuk okán is, de információhordozóként is jelentősebb szereppel bírnak a kivándorlás alakulásában, mintsem eddig tartottuk. 46 OL. K-I49.-1902.-11. 1016. 308
