Agria 37. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2001)

Bodó László: Adatok a Knezić és a Grőber családok lezármazottainak történetéhez

dorlást is. A „telepesek" számos kedvezményt kaptak, amelyek érdekeltté tették őket a jobb és a több, a produktívabb termelésben. A volt határőrvidékeken újjászervezett vármegyék produkálták a legszembetűnőbb gazdasági fejlődést. Az örmények és a szerbek kitűnő földművelőknek, a németek magas kultúrájú kertészeknek, gyümölcs- és szőlőtermelőknek, mindannyian hozzáértő állattenyésztőknek, kiváló kézműveseknek és nemkülönben eredményes kereskedőknek bizonyultak! Üzemeket létesítettek, amelyekben feldolgozták a gabonaneműeket, a textilipari növényeket, a selyemgubót, a húsféléket, a csontot, a bőrt, a dohányt, a zöldség- és gyümölcsféléket, a gyapjút stb. A mezőgazdasági termékeket feldolgozó üzemek fellendítették a fémfeldolgozást, s ez visszahatott a bányászat fejlődésére. Eme ipari tevékenységek meghonosításában és fejlesztésében jeleskedtek a németek és az örmények, nemkülönben a szerbek és a horvátok. Állékonyabb ekevasak, gerendelyvasalások, vasekék, fogaskerekek, szekérvasalások, hajó- és dereglyeszerelékek stb. készülhettek. Fejlődött és biztonságosabbá vált a közúti és a vízi közlekedés, belvízi csatornák létesültek, amelyeknek eredményeként élénkebbé vált a kereskedelem. Ebben is igen jó szakembereknek bizonyultak az örmények, a németek és a szerbek. Viszonylag élénkebb ütemben alakultak, erősödtek a vásárvárosok (a kereskedelmi gócpontok). Ilyen kereskedelmi-gazdasági központtá vált Kecskemét is. Ebben a városban találkozunk a megismert (első) Gröber Ferenc őseivel a XVIII. század közepe táján, akik , jól menő" vaskereskedést üzemeltettek. Innen költözhettek még a XIX. század beköszönte előtt Gyöngyösre.

6 A XVIII. század és a XIX. század elejének (magyar-török, osztrák örökösödési, a hétéves, a francia és a napóleoni) háborúi igencsak kimerítették a császári és királyi kincstárat. Az Udvari Haditanács éppen ezért törekedett a magyarokra is áthárítani a hadikiadások ama sajátos feladatait, amit magyar toborzású és finanszírozású sorgyalogezredek, ill. huszárezredek „kiállítása kötelezettségének" is nevezhetünk. A XVIII. század végéig (beleértve az 1800. évet is) hazánk 18 sorgyalogezredet és 12 huszárezredet állított ki. Ez azt jelentette, hogy hazánk népe felszerelt kb. 20 000 gyalogost és 13 000 huszárt (könnyűlovast) és alájuk lovakat is adott, a hadtáp-szekerek elé ugyancsak. De adott saját költségén alsóneműt, lábbelit, katonaruhát (Mundurt), fegyvert, a kapcától a bajúszkenőn át a pipaszurkálóig mindent. Mindezeket folyamatosan pótolta - a fogyatékkal együtt. (A halottak helyébe élőket, a sebesek és a betegek helyébe egészségeseket, az elszököttek helyébe „hűségeseket" állított!) Nem véletlen, hogy a vaskereskedő Grober családok tagjait is vonzotta Kecskemét, Gyöngyös és Eger városa is, mivel a Duna-Tisza közi városnak is megvolt a maga „háziezrede" (az 5. cs. к. vértesezred), amely nem magyar toborzású volt. Gyöngyösön a 12. (Magyarország nádora) huszárezred törzse települt, amely magyar toborzású volt, Egerben pedig a 60. (Wasa) sorgyalogezred, valamint a 34. (porosz herceg) sorgyalogezred III. zászlóalja állomásozott. (Ez utóbbi két alakulat ugyancsak magyar toborzású volt.) Egyegy sorgyalog-, ill. huszárezrednek tekintélyes mennyiségű fémeszközre, fémszerelékre volt szüksége, úgyannyira, hogy el is tudtak „tartani" nem egy, de két-három vaskereskedést is! Az (első ismert) Gröber Ferenc szülei Gyöngyösön hunyhattak el, így ő árvaként költözhetett Egerbe. 6 BODÓ László 1998b. 7-8. Henkey-Hőnig Vilmos és Köllner Kornél: A Grober család 1-5. Származási táblázat, amely Poddony Alfonzné Henkey-Hőnig Katalin asszony birtokában van. Bp., Kék Golyó u. 1. A továbbiakban: Származási táblázat. 277