Agria 37. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2001)

Bodó László: Adatok a Knezić és a Grőber családok lezármazottainak történetéhez

A francia, még inkább a napóleoni háborúk alatt az Osztrák Császárság - hosszabbrövidebb időre - jelentősebb területveszteségeket volt kénytelen elviselni. Ennek következtében a bécsi kormányszervek arra kényszerültek, hogy pl. az elvesztett ipari kapacitásokat magyarországi létesítményekkel pótolják. Az osztrák birodalom háborús veszteségei kényszerítették ki pl. a diósgyőri, a tiszolci, a libetbányai vashámorok létrehozását, a besztercebányai, a Zólyom vármegyei királyfalvai hadiüzemek kiépítését. Fontos tudni, hogy a bécsi kormányzat egy vonatkozásban kifejezetten elősegítette a hazai ipari üzemek számának gyarapodását. Ugyanis az évi 50 000 Ft termelési értéket meg nem haladó vállalkozások ún. egyszeri gyárengedélyt kaphattak, amely az alapítókat felhatalmazta a szakmához kötődő munkaerő tetszés szerinti alkalmazására és munkabérük megállapítására. Ezek a középnagyságú üzemek nem jelentettek konkurenciát az ausztriai nagyüzemeknek még úgy sem, hogy igen olcsó munkaerőt alkalmazhattak! Ezt a kedvező lehetőséget ragadta meg Kapitány (I.) Mihály (Kapitány Katalin nagyapja), amikor szerződést kötött Zsuppán Ferenccel, az ugyancsak bevándorolt (szerb ortodox vallású) egri kereskedővel hamuzsír főző vállalkozás létrehozására. Kibérelték Szabó András birtokos szederkénypusztai (erdőaljai) tulajdonának egy részét, ahol szalajkaházat építettek.

7 E tény is arra enged következtetni, hogy a számottevő kereskedő tőkével rendelkező Kapitány (és Zsuppán) család nagy érzékenységet mutatott kisebb „ipari üzem" létesítésére, s arra, hogy tőkeerejüket növelhessék. Joggal feltételezhető, hogy ez a vállalkozás is sikeres volt, mert Kapitány (II.) Mihály (Knezic Károly apósa, feleségének édesapja) Egernek tehetősvagyonos polgára, köztiszteletben álló szenátora volt! A gyakori háborúk, különösen is a francia és a napóleoni háborúk arra késztették a bécsi kormányszerveket, hogy a magyar gabona kiviteli tilalmát feloldják és kedvező vámtételek mellett a hazai gabonafélék korlátlan kivitelét engedélyezzék. (A császárság hadseregét és a hátország lakosságát csakis így lehetett elfogadhatóan élelmezni!) Az engedélyezés következtében a mezőgazdasági termékek árai a termelők számára egyre kedvezőbben alakultak. Pl. a búza ára 1792-től a XIX. század második évtizedének végére 1,30 Ft-ról 4,39 Ft-ra emelkedett, és hasonló emelkedést mutatott a len, a kender, a gyapjú, a dohány, a bor, a bőr és a húsfélék árainak növekedése is. Országot behálózó utak épültek, csatornák létesültek. Megnövekedett a „kereslet" a mérnöki munka és a műszaki képzés iránt, több és jobb társzekerekre és vízi járművekre (bödönhajókra, bárkákra, dereglyékre) volt szükség, amelyekkel a kereskedők nemcsak a nemesi birtokokra jutottak el, de felkeresték a paraszti birtokokat is, ahol nemcsak az agrártermékeket vásárolták fel, de eljuttatták a keresett ipari termékeket is. Ebben az időszakban kezdett meghonosodni a császári udvar ama gesztusa, hogy a legeredményesebb hadiszállítók, kereskedők, különösen is ha az Udvari Kamara nem tudott fizetni, szóval a hadiszállítók és kereskedők akár főnemesi (rendszerint bárói) címeket, rangokat is kiérdemelhettek szolgálataikért.

8 A mezőgazdaság felértékelődése hívhatta fel a Gröber család leszármazottainak figyelmét a mezőgazdálkodásban rejlő meggazdagodás lehetőségeire. Knezic Károly cs. k. százados, akinek ősei és csaknem minden férfi rokona katona (határőr, granicsar) volt, abba az eredetileg kereskedő családi viszonyrendszerbe került be, amit 7 CSIFFÁRY Gergely: 1996. 265-266. Hamuzsír = a káliumkarbonát népies neve, a szappan és az üveggyártás egyik alapanyaga, fahamuból és faszénből állítják elő. Szalajkaház = hamuzsírfőzőház. 8 BODÓ László 1998 b. 7-8. 278