Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)
Nováki Gyula–Baráz Csaba: Őskori és középkori erődített telepek, várak Heves megye Mátrán kívüli területén
mindenre kiterjedő ismertetést adjunk az ásatásokról. Az alábbiakban D. Matuz Edit munkái alapján foglaljuk össze az eddigi ismereteinket erről a lelőhelyről. A Várhegyre a sok régészeti lelet révén már Rómer Flóris idejében felfigyeltek, majd Bartalos Gyula le is írta a sáncot és a mésszel kötött kőfalat. Galván Károly 1954-ben végzett megfigyeléseket a helyszínen. 1959-ben Chilean Zoltán a délnyugati sarokban egy kutatóárokkal átvágta a középkori falat. 17 Ez hívta fel a figyelmet ismét a várra és Párducz Mihály az 1960.évi helyszíni szemléje után 1962- és 1964-ben két, illetve négy hetes ásatást végzett a területén. 18 A feltárások csak a vár délnyugati részére korlátozódtak, mert az északkeleti részen ásott két kutatóárok szerint azt a területet egyik korszakban sem lakták. A délnyugati részen általában megfigyelhető volt a hármas rétegződés: legalul a neolitikum, e felett a késő bronzkor, majd legfelül a középkor volt képviselve a leletek, illetve telepjelenségek révén. A neolitikum rétege jelenti az első megtelepedést, sok cseréptöredék került elő, de telepjelenségként csak néhány gödör. D.Matuz Edit megállapította, hogy a korábbi véleményekkel ellentétben nem a bükki, hanem az azzal egy időben elterjedt szilmegi csoport hagyatékát jelentik a leletek. Ennek a népességnek máshol is ismerjük a magaslati telepeit, de valamenynyit, így a Várhegyet is, mesterséges erődítés nélkül lakták. A következő népcsoport, amelyik a hegyet megszállta, a késő bronzkori Kyjaticekultúrába tartozott, a Ha A2 vége - Ha B3 periódusban. Ezen belül két réteget, azaz két fázist különböztethetünk meg. Az első fázist (Ha A2 vége - На В 1 ) még erődítés nélküli telep jelenti, majd a második fázisban (Ha B2 - B3) megépül a sánc is. A sáncot három helyen vizsgálták meg kutatóárkokkal, de szerkezetére, felépítésére semmi adatot sem szolgáltatott az ásatás. A késő bronzkorból három házat teljesen, hármat részben tártak fel, ezeken kívül még gödrök és tűzhelyek kerültek elő. Mindez arra vall, hogy a hegy állandóan lakott volt ebben a korszakban is. A középkorban az őskori sáncra habarccsal kötött kőfalat építettek köröskörül, D. Matuz Edit röviden ezt is ismerteti. A fal szélessége átlag 2 m és az ásatás idején néhol még 160-180 cm magasan is állott. A kőfalat azonban nem a sánc tetejébe alapozták, hanem a kifelé lejtősödő részébe. Párducz megemlíti ezzel kapcsolatban, hogy ez is a sánc őskori eredetét jelenti. A középkori várfalra és telepre nem ismerünk okleveles adatot, történetére, eredetére semmi adatunk sincs. Amíg a középkori leletek feldolgozása nem történik meg, csak Párducz Mihálynak az ásatási naplóban tett futólagos megjegyzéseit idézhetjük. E szerint az Árpád-korból, a XII-XIV. század közötti időből származnak, egy vassarkantyút pedig feltételesen XIV-XV. századinak említ. A sáncon és kőfalon kívül árok húzódik majdnem teljesen körbe, ezt két kutatóárokkal vágták át. Az árok az őskori sánccal egy időben készült. A középkorban még nyitott volt, de akkor már lassan feltöltődött. Ma a kőfal omladéka borítja el nagy részét. Az 1964. évi ásatás óta újabb kutatás nem volt a Várhegyen. Az erdő tovább sűrűsödött, a középkori várfal tovább omlott, sok helyen aljnövényzet és bokrok lepték el. De ma is többnyire jól áttekinthető az egész terület. A hosszan elnyúló hegytető két végén egymással közel azonos kiterjedésű és magasságú csúcs emelkedik. Felületüket több kisebb szikla szakítja meg, a délnyugati részen az ásatások gödrei látszanak. A két csúcsot rendkívül keskeny, alig 6-7 m széles gerinc köti össze. 17 MNM Adattár V. 1960/190. 18 MNM Adattár V. 1960/188; MTA Régészeti Intézete Adattár A-17/1963; 16/1967. 8
