Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Kilián István: Dráma Dobó Istvánról és az egri vár védelméről. Egr, 1700

Telekesi István, egri püspök, a szent Ányosról nevezett Tihany apátja, valamint Heves és Szolnok megyék örökös főispánja, a császári és királyi felség tanácsosa és a többi és a többi, legkegyesebb urunk, mecénásunk, legbőkezűbb jótevőnk tiszteletére az egri püspöki gimnázium bárói, főnemesi, nemesi és kiváló ifjúsága színre vitt, abban az évben, amikor a tanév folyamán végzett iskolai munkajutalomban részesült. S végül a címlap alján olvassuk a kiadás helyét: Leutschoviae azaz Lőcsén. Mint ma is, a színpadi játékok tekintélyes hányada felvonásokból és a jelenetekből áll. Nincs szabály arra, hogy mikor kell felvonást váltani, Horatius óta azonban tudjuk, hogy akkor kezdődik egy új jelenet, ha a szereplők közül eltávozik valaki a színpadról, vagy bejön valaki, vagy teljesen új szereplők jelennek meg. Ezt a darabot Prológus vezeti be és Epilógus zárja. A horatiusi drámaelméletben ismert fogalom az argumentum és a prológus is, epilógusról azonban nem szól a jeles latin költő. Mint majd látni fogjuk, a prológus és az epilógus is általában a szimbólumok világába vezeti a nézőket. Hasonló funkcióval rendelkeznek a jelenetek közé ékelt úgynevezett chorus-jelenetek is. Ezek összességükben a cselekményt a valóság fölé emelik vagy égi magasságokba vagy - barokk igények szerint - az ideák, a szimbólumok vagy géniuszok világába.

15 A chorusj el énetekben ebben a drámában megjelenik a Christianitas azaz a Kereszténység, a Dolus, azaz a Cselvetés, a Tyrannus azaz a Zsarnokság. Mi az egri Dobó dráma cselekménye? Az argumentum az alábbiak szerint foglalja össze a dráma cselekményét: Achmetes vezír és Alij budai basa megtámadták 1552-ben Eger várát, ahol mintegy kétezer nagyon bátor férfiú tartózkodott feleségestűi és gyermekestül. Ők esküvel kötelezték magukat arra, hogy a várat nem adják át az ellenségnek, s a török fegyverekre fegyvereikkel válaszolnak. Aki nem ezt tenné, - megfogadják - az halálbüntetést érdemel. Az asszonyoknak semmiféle fegyverük nem volt, ezért elhatározták, hogy a vár átadásának elkerülés céljából többen magánemberként a törökök közé mennek és az ellenségtől szerzett fegyvereket a csata beálltával egyenként szétosztják maguk között. A közös elhatározás után sokkal bátrabbakká lettek az egri vitézek, s a vár átadására őket biztató Achmetnek semmit nem válaszoltak, hanem a várfal csúcsára magyar szokás szerint két lándzsa közé fekete színű szövetet feszítettek ki annak jeléül, hogy életüket és halálukat hazájukért áldozzák fel. Negyven napig tartották a várat, a török tizenhárom alkalommal indított támadást, s nyolcezer katonáját elvesztette, s végül gyalázatos menekülésre kényszerült. Említésre méltó egy fiatalasszonyka esete, aki anyjával együtt segített harcoló férjének, s amikor ez meghalt, az anya figyelmeztette leányát, hogy férjét temesse el. Ekkor ez a leány így szólt: "A temetésre most nincs idő!" Majd fogta férjének kardját és pajzsát és három török életével bosszulta meg férje halálát, csak ezután vette férje holttestét vállára és eltemette. Egy másik asszony egy hatalmas követ emelt feje fölé magasra, hogy azt az összetódult ellenségre hajítsa. S mikor éppen el akarta dobni, egy ágyúgolyó eltalálta a fejét. S ennek az asszonynak a közelben lévő leánya a vérrel festett követ a bosszútól égve az ellenséges közé hajította, s két törököt megölt. Néhányan kardjukkal vágták az ellenséget, majd többen a védők közé futva hősi szóval biztatták a többieket a haza megvédésére. Megtörtént az is, hogy amikor a falakon a csatában harcoltak, egy ágyúgolyó három szerencsétlen asszonyt darabokra tépett s a halott asszonyok vére borította el az élő asszonyokat, akik erre annál nagyobb haraggal bosszulták meg társaikat úgy, hogy a legharciasabb törökök a csata kimenetelében nem is annyira a férfiak, hanem inkább az asszonyok erejétől legyőzetve reményüket vesztették, s jobbnak látták csúfosan megfutamodni. 15 KILIÁN István 1992. 192 - 195. 503