Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Kilián István: Dráma Dobó Istvánról és az egri vár védelméről. Egr, 1700

Kilián István DRÁMA DOBÓ ISTVÁNRÓL ÉS AZ EGRI VÁR VÉDELMÉRŐL EGER, 1700 1687. december 17-én szabadult fel Eger vára és városa a kilencvenegy évig tartó török uralom alól. Koháry István felszabadító csapataival együtt érkezett a városba egy jezsuita pap, Pusztabonyák István nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy keresztény hitre térítse vissza a város lakosságát, a növekvő ifjúságot pedig a mielőbb megnyitott iskolában, keresztény szellemben nevelje. Koháry mindent megtett annak érdekében, hogy a jezsuita rend otthonra leljen Egerben, s a rend tagjai mielőbb megkezdjék az ifjúság nevelését. A város békés átadását követően máris felajánlottak a jezsuita rendház és iskola részére két telket, az egyik az Eger patak partján feküdt, azonos a mai minorita rendház és templom telkével, a másik két, csak alkalmi patakocska közelében húzódott meg, de távolabb volt az Eger patak medrétől, tehát kisebb árvíz lehetőséggel kellett az építőknek és az építtetőknek számolniuk. A jezsuiták az utóbbi telket választották annak ellenére, hogy tavaszi hóolvadáskor, vagy nagyobb nyári zápor esetén a két áradó patakocska medre veszélyessé is válhatott volna akkor, ha a telek nem domboldalon feküdt volna. A választott jezsuita telket ma négy utca határolja, a várra néző oldalon a mai a Széchenyi utca, délről a Werner apát utca, északról a Csíki Sándor utca, nyugatról pedig egy máig létező városfal. A telken az induláskor állt néhány török ház és egy imaház. Ezt alakították át katolikus kápolnává, a magánházakban pedig részben a jezsuiták laktak, a többit pedig iskolai célokra használták fel.

1 Amikor a templomot építeni kezdték, akkor az egykori imaházat átmenetileg iskolai célokra használták, majd lebontották. A jezsuiták hamarosan neki is láttak a tanításnak, s ebben az időben éppen Loyolai Szent Ignác tanításából következően, évente legalább egyszer színpadra kellett a diákoknak lépniük, s ott olyan tárgyú darabot kellett színre vinniük, amely szolgálja a keresztény erkölcsi nevelést, didaktikai szempontból pedig hasznos az ifjúság számára. Természetes, hogy a színre viendő drámák java részét a jezsuita tanároknak kellett írniuk, ezért a maguk írta darabokat a jezsuita tanárok legtöbbször magukkal vitték újabb és újabb szolgálati helyeikre, másrészről pedig kölcsön kértek drámákat, lemásolták, s azt az előadás idejéhez és helyéhez alkalmazták. Színjátékaik témáiról, a közönség társadalmi összetételéről, reagálásáról, a színjátszást segítő mecénásról vagy mecénásokról, bizonyos szcenikai kérdésekről, jelmezekről, díszletekről többféle forrásból nyerhetünk adatokat. Minden jezsuita rendházban ezzel a feladattal megbízott rendtag köteles volt úgynevezett diáriumot vezetni. Ezeket szinte naponta írták. 1 KASUB A Domonkos 1895. 1-149.; NAGY Béni 1914. 7-18.; LÉKAI Lajos 1943. 1-9.; JAKAB Viktória 1959.; VOLT Pál 1969. 126-129.; KILIÁNNÉ JAKAB Viktória 1992/1. 14-16; 2. 25-27; 3. 14-24. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 2000. 499