Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Császi Irén: Vallásos értékrend a falusi gyermekek nevelésében

Márk evangélista ünnepe a búzaszentelés napja. Mise után a körmenet megkerülte a templomot, majd a búzaföldre vonult, ahol a pap megszentelte a vetést. Az iskolások elöl mentek a tanítóval, a kicsiket a szülők kísérték. Elsőként vitték a keresztet, lobogókat és a feltámadási Jézus szobrát. A kislányok tiszta fehér öltözetben, kislámpást, kis lobogót, a nagyobbak nagylámpást és nagylobogót vittek. Azok vihették, akik közeli hozzátartozói voltak a lobogók gazdájának. A nagyobb lányok előre elkészített búzakoszorúkkal megkoszorúzták a lobogókat, a keresztet, a szentelőt és a feltámadási Jézus szobrát. „A búzakoszorút előző nap fontuk meg. Egy tenyérnyi volt mindössze. Pár szálból fontuk, összekötöttük kerekbe. Hármat tettünk a lobogóknak a végére, meg a keresztre. A papnak a szentelőre is tettünk. A feltámadási Jézus szobrának van egy diadalzászlója a kezébe. Még arra is tettünk egy kicsi koszorút. " A szenteles végén mindenki tépett a szentelt búzából. Hasonlóan a többi szentelményhez, a búzát is felhasználták népi hasznosításra. Szent Iván napján az elhalt gyermekekről emlékezett meg a hagyomány. A tűzbe almát dobáltak, hogy a túlvilágon így juttassák gyermekeiket a gyümölcshöz.

19 „ Októberben, a Rózsafüzér hónapjában a gyerekek a templomban mondták letérdelve a rózsafüzért. " (Kovács Józsefné, 80.év, Mátraderecske, katolikus, 2000.) Mindenszentek napján a gyerekeket is vitték a temetőbe. „Örültünk, hogy mehettünk, mert fáklyát csináltunk. Vettünk egy hosszú fadarabot, faggyúztuk, meggyújtottuk, s úgy járkáltunk fáklyákkal a temetőben. " (Kovács Józsefné, 80.év, Mátraderecske, katolikus, 2000.) A sírokra eperfa levélből láncot készítettek. A kislányok segítettek a levélgyűjtésben és a lánckészítésben. „Nem volt virág a sírokon, eperfa levélből készítettünk láncokat. Azt tettük körbe a sírra. Olyan hosszú láncot készítettünk, hogy két oldalt körbeért a síron és középen keresztbe is tettünk. " (Kovács Józsefné, 80.év, Mátraderecske, katolikus, 2000.) Szentbúcsú, templombúcsú A zarándoklattal látogatott szentbúcsún és a templombúcsún egyaránt részvettek a gyerekek. Nagyszüleik, szüleik már 5-6 éves gyermeket is elvittek a gyalogos búcsúba. Mátraderecskéről a mátraverebélyi- és hasznosi Szentkúthoz is eljutottak a gyerekekkel. Az elsőbúcsús gyermeket a mátraderecskeiek rendszerint megtréfálták. „Aki a kisgyerekek közül először ment a búcsúba, a vászon tarisznyájába követ tettek, hogy szokja meg a terhet. Legtöbbször a kicsit huncutabb gyermeket tréfálták meg". (Kovács Józsefné, 83.év, Mátraderecske, katolikus, 2000.) A kistarisznyában meleg öltözet volt és cipő. A gyalogos zarándoklaton nem húzták föl cipőjüket, „csak feltörte volna" mondták, mezítláb haladtak. A lányok ünnepi papucsot vittek magukkal. A búcsúscsapat körmenetszerű felállásakor a gyerekek elöl kaptak helyet. A nagyobbak közül egy legény vitte a keresztet, a fiatal lányok pedig a lobogót vitték. „Keresztanyám csináltatott kis lobogót, Ilii éves koromban már vihettem. A nagyobb lányok a nagyobb lobogót vitték. " (Kovács Józsefné, 80.év, Mátraderecske, katolikus, 2000. Az adatok 1930-193l-re vonatkoznak.) A lobogót vivők után mentek a gyerekek. Mátraverebély felé, a hosszú zarándokúton egy éjszakát általában menedékhelyen töltöttek. 19 TÁTRAI Zsuzsanna 1995.556. 402