Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Császi Irén: Vallásos értékrend a falusi gyermekek nevelésében

A vallásos naptári és egyházi ünnepi szokások szerepe a gyermeknevelésben A keresztény családok életében az ünnep mindig egyházi tartalmú volt, amelyhez gazdag néphit és szokás kapcsolódott. A hétköznapok mellett a rendszeresen templomba járó vallásos családok számára az ünnepre való előkészület fokozott lelki elmélyedésre adott alkalmat. A gyakoribb imádkozás, templomba járás, házi ájtatosságok a hívő családok gyermekeit is felkészítették az ünnepek tartalmi befogadására. Azáltal, hogy a gyermek elsajátította azokat a szokásokat, melyeket a családban látott, a közösségbe való beilleszkedése is erősödött. Az ünnepeket megelőző és az ünnepekhez kapcsolódó szokásokban a gyermekek aktívan szerepeltek (Szent Család-járás, ostyahordás, betlehemezés, stb.), így korán elkezdődött azoknak a szabályoknak, normáknak az elsajátítása, amelyek a közösség életében való hatékony részvételhez szükségesek. Az egyházi évhez, az ember életéhez és jeles napokhoz kapcsolódó szokások a szocializációs folyamatot segítették elő. Az egyházi év alkalmaiban haladva azokat idézzük fel, melyekben a résztvevők, vagy a szereplők a gyerekek voltak. Advent négy hetében a gyerekek első ünnepi alkalma a Miklós napi Mikulásvárás volt. Mátraderecskén a gyerekek a cipőjüket az ablakba tették, melybe kockacukrot, diót vagy almát kaptak. A gyermek belenevelődött a szülőktől látott cselekedetekbe és felnőtt korában folytatta a már rögződött szokásokat. „Luca napján édesapám, vagy édesanyám a kalendáriumba naponta bejegyezte az időjárást. Lucától 12 napig, ami a következő év 12 hónapja. Én még most is vezetem, beírom, még éjszaka is felkelek s megnézem, hogy milyen az idő, ha van változás, beírom. Pl. decemberi5: Derült, éjszaka beborult. " (Kovács Józsefné, 80.év, Mátraderecske , katolikus, 1999.) Karácsony előtt, december 15-től kezdődött a Szent Család-járás. Ezen a népi ájtatosságon a nagyobb, már iskolás korba lépő, vagy iskolás lányok is részvettek. Az 1930as években kilenc estén keresztül egy házhoz jártak a Szent Család ájtatosságot végezni. A kislányok a házi oltár mellett ültek. Aki szeretett imádkozni, korán megtanulta az Üdvözlégy Máriát, az ájtatosságon hangosan mondhatta. A bátrabb lányok szívesen vállalták a hangos imádságot. „Hét tizedet mondtunk, azokhoz voltak könyörgések" (Princz Antalné Pekk Szidónia, Egerszalók, katolikus, 1998.) Karácsony előestéjén és másnapján kántálni jártak a gyerekek. Karácsonyi énekkel köszöntötték a háziakat. A gyerekek jutalma élelem volt, gyümölcs, kalács, dió. A cigánygyerekek is jártak kántálni, leginkább szalonnát, kolbászt kaptak. Advent jellegzetes dramatikus játéka a betlehemezés. Szereplői és hallgatói között ott találjuk a gyerekeket. Mátraderecskén 4-6 fő volt egy betlehemes csoportban. A helyieken kívül idegen faluból is jöttek betlehemesek. Szereplői a pásztorok és a nagyothalló öreg. Általában az angyalok szerepét bízták a gyerekekre. Erdőtelken 1917-ben a vallásos élet fellendítésére Benkovics Béla tanító karácsonyi pásztorjátékot tanított be az iskolás gyerekeknek.

12 A karácsonyi ünnepkörben az iskolás gyerekek feladata volt az ostyahordás. „Karácsony böjtjén a harangozóhoz mentünk az ostyáért. A harangozó sorolta a családneveket, hogy ki ismeri őket, ki tudja hol laknak. Aki ismerte az nyújtotta a tálat, hogy nekünk adja az ostyákat. Bekopogtunk, boldog karácsonyt kívántunk, és ahány személy volt a családban, annyi ostyát hagytunk ott. Minden házba vittünk ostyát, ahol befogadták. Visszafelé vagy búzát, árpát, babot, ki mit tudott adni, azt hoztunk az ostyáért a harangozónak, 12 EFL 5673/1917 398