Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Császi Irén: Vallásos értékrend a falusi gyermekek nevelésében

fáradságáért. Örömmel mentünk mi gyerekek, mert nekünk is adtak pár fillért vagy diót, almát." (Kovács Józsefné, 80.év, Mátraderecske, katolikus, 2000. Az ostyahordás 19301932 között volt.) Az ostyát otthon kinyírták kerekre, cérnát fűztek bele és felrakták a karácsonyfára. A maradékot az esti vacsorához tették el. Ahol gyerekek voltak, abban a családban mindig állítottak karácsonyfát. Amíg kicsi volt a gyermek, az édesapa titokban hozta a fenyőfát, az édesanya pedig feldíszítette. Pár szem diót, mézeskalácsot, angyalkát, gyertyát aggatott rá. Erre az időre a gyerekeket elküldték valahová. A Jézuska hozta a karácsonyfát, úgy tudták és hitték a gyerekek. Később a nagyobb, iskoláskorú gyerekek már maguk öltöztették a fát, közvetlenül vacsora előtt. A karácsonyi ajándék a karácsonyfa volt, lebontásakor kapták meg a gyerekek a rajta függő finomságokat. Ezen a napon a felnőttek általában estig nem ettek semmit, a kisebb gyerekekre nem vonatkozott a szigorú böjt. A nagyobbaknak már igazodni kellett a felnőttek szokásaihoz. Cs. Schwalm Edit írja, hogy Mátraderecskén mondták karácsony böjtjén a gyerekeknek: Meglátjátok estére a zöld tyúkot, ha nem esztek.

13 A karácsonyi asztal terítését figyelték a gyerekek. Az édesanya az asztalra az asztalterítő alá terményeket szórt. Zab, búza, árpa, kukorica került az asztalra, majd leterítette. Az asztal alá tököt helyezett. Vacsora után a termést a tyúknak, a baromfinak szórták az udvarra. Mátraderecskén szokás volt a templomba szánt pénz mosdóvízbe dobása. „Mikor készen lett a karácsonyfa édesanyám öntött ki vizet a lavórba. Pénzt tett bele, azt, amit másnap a misére vittünk a perselybe. 50 fillért vagy 1 pengőt tett a lavórba. S akkor mindnyájan kezet és arcot mostunk benne. " (Kovács Józsefné 80.év, Mátraderecske, katolikus, 2000.) A családfő vacsora előtt fennhangon köszöntötte a karácsonyt: „Hála Istennek elérkezett hozzánk szent Karácsony estéje, az Úr Jézus születésének előestéje, adja meg a Jó Isten nekünk az üdvösségünket és segítsen a Jó Isten, hogy jövőre is megélhessük. Ámen. " Az édesapa példáján, gyermeke felnőtt korában a mai napig megtartotta a karácsony köszöntésének szokását, 83 évesen karácsony estéjén, vacsora előtt egyedül, a következő köszöntést mondja: „Hála Istennek, hogy megtartott a Jó Isten, hogy megéltem Szent Karácsony estéjét, adja meg a Jó Isten erőmet, egészségemet, hogy jövőre is megélhessem. Nekem egészséget, a holtaknak üdvösséget. Amen. " (Kovács Józsefné, 80.év, Mátraderecske, katolikus, 2000.) Vacsora előtt az édesapa osztott mindenkinek az ostyából. Mátraderecskén vajjal pirított zöldséges levest, mákos csíkot és sült tököt ettek a gyerekek is vacsorára. A mákos csíkot a középre helyezett tálból ette mindenki. Az abroszra hullott mákos csíkot nem szabad volt fölvenni. Vacsora után az édesanya összeszedte és eltette. Tavasszal a legelső vetéskor kivitték a búzaföldre és elszórták, hogy jó termés legyen. Vacsora után az édesanya „ cintányérra " ami a leveses cseréptányérnak felel meg, diót, almát rakott. A gyerekek a diót megtörték, úgy, hogy az két félre repedjen. Az épp fél diókból kiválasztottak 12 darabot. A diókat időjóslásra használták. „A 12 fél diót úgy választottuk ki, hogy az ne legyen repedt. Ez volt a 12 hónap. A karácsonyfa alá raktuk és teletöltöttük vízzel. Mikor az éjféli miséről hazajöttünk, megnéztük a dióhéjakat, hogy melyikben nincsen víz. Amelyikbe nem volt az a következő évben száraz hónap lesz, amelyik tele volt vízzel, az esős hónap lesz. " (Kovács Józsefné, 80.év, Mátraderecske, katolikus, 1999.) A szülők a karácsonyi éjféli misére elvitték a gyerekeket is. Aprószentek napján pedig áldásra gyülekeztek a gyerekekkel a templomban. „Ma már Szent Család Vasár13 CS.SCHWALM Edit 1978. 77. 399