Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)
Császi Irén: Vallásos értékrend a falusi gyermekek nevelésében
rajtunk, ahogy mentünk. Jönnek a kismenyasszonyok, meg a kisvőlegények- mondták ránk. Aznap később volt a mise egy fél órával, hogy a gyerekek odaérjenek. Verseket mondtunk, a pap mondta a misét, elérkezett az elsőáldozás. Együtt mondtuk a Krisztus lelke szentelj meg engem könyörgést,(1 ) majd a Jézuska figyelj most reám éneket énekeltük(2) (Kovács Józsefné, 80.év, Mátraderecske, katolikus,2000.) 1. Krisztus lelke szentelj meg engem, Krisztus teste őrizz meg engem, Krisztus vére illess meg engem, Krisztus szenvedése erősíts engem, О édes Jézus hallgass meg engem, Szent sebeiddel rejts el engem, Hogy a gonosz ellenség ne vegyen, rajtam erőt. Amen. 2. Jézuska, Jézuska figyelj most reám, Kis szívem, hű szívem szeret igazán, Szívemet egészen neked adom, Szeress Te is engemet nagyon, nagyon. Jézuska köszönök és hazamegyek, Áldj meg és segíts, hogy otthonja legyek, Hogy ne légy egyedül oltárodon, Azért a kis szívemet nálad hagyom. (Zám Istvánné, 82.év, Mátraderecske, katolikus) Az éneklés után rögtön jött az áldozás. A pap mindenkinek adott szent ostyát. Előtte keresztet vetettünk, a végén Áment mondtunk. Otthon ebéddel készültünk, eljött a szüle és az apó, a testvérek. Kaptunk valami kis ajándékot is, hogy örüljünk. Délután a litániára visszamentünk. " (Kovács Józsefné, 80.év, Mátraderecske, katolikus, 2000.) A római katolikus egyházban előírt bérmálás idejét az érsekség határozta meg, egyházközségenként változó volt. Háromévenként bérmáltak, elsőáldozás után lehetett bérmálkozni. Bérmálkozás előtt a lányok bérmakeresztanyát, a fiúk bérmakeresztapát választottak, általában a szülők segítettek a választásban. A bérmaszülők szerepe sokkal kisebb, mint a keresztszülőké. Feladata a bérmálás szertartására elmenni, ajándékot venni a gyermeknek, ami legtöbbször ruha, a lányoknak ékszer, imakönyv. Mátraderecskén a bérmakeresztanya hívta, „hajtotta el" magához ebédre a bérmáló lányát. A helyiek így kérdezték a lánytól: Elhajtottak-e téged ebédelni? A bérmaszülő feladata volt még később a keresztgyermek lakodalmában segíteni. A bérmaszülő temetésén a keresztgyereknek kellett vinni a lobogót. „Mise után, vagy a délutáni litánia után volt a bérmálás. A templomkertbe sorba álltunk. A bérmakeresztanya a vállunkra tette a kezét. Az érsek vagy a püspök szent olajjal keresztet vetett a homlokunkra, - Mi a neved? - kérdezte, mondtam a választott bérmanevet: Mária. - Mária, az üdvösség krizmájával megkeresztellek " - mondta, s rátette a kezét a fejünkre: -Béke veled. Sose felejtem el, hogy egy szép nyári kendőt vett a fejemre bérmakeresztanyám. (Kovács Józsefné, 80.év, Mátraderecske, katolikus, 1999. A bérmálás ideje kb. 1934-1936.) 397